Cini 1. rész: Cini

Miután nemrég elküldtem első történetemet a Literotica – ra, visszajelzésképpen "Cini" egy hosszú bóknak is beillő levelet írt, melyben közölte, mennyire élvezte az írásomat. Mondanom sem kell, hogy nagyon izgalomba hozott és hízelgő volt, amikor arra kért, hogy kifejezetten neki/róla írjak egy sztorit, bár a nemét meg sem említette levelében.

A "Cini" név nagyon kíváncsivá tett. Egy puha, bolyhos szőrmók, ami ha megszorítják, csipog? Az izgatottságtól elvékonyodott hang? Egy szégyellős kisegér?

Azonnal többet akartam tudni erről a lányról (legalábbis remélem, hogy lány... ): magas vagy alacsony? Anorexiás csontkollekció, aki mintha egy hülye TV – sorozatból lépett volna ki, vagy olyan dagadt, hogy járni alig tud? Szőke, barna, vörös? Buta, mint a föld, vagy hihetetlenül intelligens? Egy kifinomult karrierista sikercsaj, földhözragadt vidéki kislány vagy kisvárosi nő? Fiatal, naiv és tapasztalatlan, vagy idősebb és érettebb? Férjezett, elvált, van barátja?

De végülis nem számít. A lelke feltárul az e – mailjeiben. Engem legbelső lénye vonz.

A nevével és levelei hangvételével Cini meghódított. Bár nem vagyok engedelmes típus, bármit megtennék, amire csak vágyik, mert örömet akarok neki okozni. Bármit kívánjon is, ha hatalmamban áll, megkapja.

Cini! Becsukom a szemeimet és Te előttem állsz, egy fehér blúzba és sötét szoknyába öltözve, szandállal a lábadon.

Arcodat kezeim bölcsőjébe fogom, így belenézhetsz lassan felnyíló szemeimbe. Azt akarom, hogy meglásd a vágyamat, szerelmemet; azt, hogy kívánlak.

Ujjaimat a hajadba csúsztatva közelebb húzom az arcodat, megcsókolom a homlokod, szemeid, arcod, orrod, állad, nyakad, a füled mögé is kapsz egy puszit és finoman megrágcsálom a fülcimpáidat. Legvégül szájoncsókollak.

Ajkaimmal és nyelvemmel vágyom érezni az ízed, a szád, a bőröd, egész tested ízét. Hallgatni akarom a lélegzetvételed, ahogy gyorsul, hallgatni akarom a szívverésed, és azt akarom, hogy miattam verjen veszettül.

Cini!
Visszahúzom a fejem, hogy láss, hogy figyelhesd a várakozást az arcomon, ahogy lassan kigombolom a blúzodat. Vajon van rajtad melltartó? Még több ruhától kell megszabadítsalak, hogy melleidet kiszolgáltassam bámuló szemeimnek? Azt akarom, hogy észrevedd rajtam az örömöt, ahogy nézem őket. Legyenek akár kicsik vagy nagyok, szépek, mert a tieid, a mieink, ahogy büszkén felajánlod őket nekem.