Az én öreg lovagom 1. rész

Sziasztok! Edit vagyok.

Magamról: 25 éves vagyok, barna hosszú hajam van és a szemem is barna. Testalkatom a sok éves versenyszerű tornának köszönhetően elég sportos. Karjaim és lábaim izmosak a fenekem szép kerek, a hasam kockás, tenyérbe illő melleim körte formájúak. Férfi, ismerőseim szerint, szép, lány vagyok.

Soha nem voltam pláza cica, mindig sportosan öltözködtem, csak akkor csinosítottam ki magam, ha valami alkalom adódott. /pl:esküvő/ A mai nő ideáll és a magamról adott kép alapján nyugodtan feltételezhetnétek, hogy nem sok pasi jutott nekem, de ez nem igaz. Voltak pasijaim és már szűz sem vagyok. Édesanyámmal és két kistesómmal élek egy vidéki nagyvárosban, édesapám 17 éves koromban halt meg.

A történetem:
Egy évvel, apu halála után sikeresen leérettségiztem, majd mivel anyu egyedül tartott el minket, el kellet mennem, dolgozni. Sikerült elhelyezkednem egy támogató szolgálatnál, mint kijáró segítő. Ez azt jelenti, hogy hétfőtől péntekig idős emberek lakására jártam, mosni, takarítani, főzni, bevásárolni. Nem beteg idősek voltak, ez egy kőkeményen fizetős szolgáltatás és olyanok vették igénybe, akik meg tudták engedi maguknak. Öt állandó ügyfelem volt, akikhez mindig azonos napokon jártam.

Az első héten csütörtökig semmi érdekes nem történt, megismertem az első négy ügyfelemet, /három nagyon aranyos, egy pedig kimondhatatlanul rosszindulatú: Erzsi néni/ elmondták óhajukat, sóhajukat én elvégeztem a teendőimet aztán irány haza.
Eljött a péntek, kimentem a megadott címre és becsöngettem.

A kinyíló ajtó mögött egy magas, /kb. 185 centi/ ősz hajú, ránézésre rokonszenves idős úr állt. Barátságosan rám mosolygott és köszöntött.
– Kezeit csókolom hölgyem, a nevem XY... István.
– Jó napot kívánok, én pedig YZ... Edit vagyok feleltem.
– Fáradjon beljebb.
– Köszönöm, és azzal beléptem a lakásába.

Beinvitált a szobába, hellyel a dohányzó asztal két oldalán lévő fotel egyikén, ő a másik fotelba ült le és beszélgetni kezdtünk. /ez minden ügyfelemnél így kezdődött/ Elmondta, hogy mit szeretne, mosás, vasalás, bevásárlás, takarítás, szerencsémre főzni nem kellett. Miközben beszélt végig úgy éreztem, mintha visszarepültem volna a középkorba. Gyönyörűen fonta a szavakat mondatokká és minden nekem szóló mondatnál becézgetett engem. /drága, kedves stb. / Megállapodtunk abban, hogy én Pista bácsinak fogom őt hívni, ő pedig Editnek engem.