Decameroni este 6. fejezet

– Szveti a soros, halljuk a nyári nagy kalandot – mondta Pörgő, s az asztalra poharakat, kávét és rumot tett. Négyen rummal ízesített kávét ittak, Kuki pedig kávéval ízesített rumot.
– Az első este elmondtam, hogy az a kaland három éve történt, de a mostani megértéséhez meg kellett azt ismernetek.
– Remélem, ez sem lesz rosszabb, bár ha filozófiai szempontból vizsgálom, akkor a két dolog azonos értékű, így meg sem tudjuk különböztetni, hogy mi a jó, mi a rossz – motyogta hamis tételét Filosz.
– A francba, Filosz, a tudományoddal, igyál és hallgass, te meg Szveti, folytasd – mondta Dodó.
– Forró, száraz vasárnap délelőtt volt. Unalmamban a nagytemplomhoz sétáltam, mert a mise végén az eltávozók között mindig lehetett találkozni egy-két ismerős lánnyal. Sikertelen volt a várakozásom. Egy ideig még tébláboltam a templom körül, majd beültem egy presszóba. Csak hátul, a félig sötét sarokban ült összebújva egy pár: ismerőst itt sem találtam. Úgy ültem az egyik asztalhoz, hogy a kirakaton keresztül lássam az utcán jövő-menő embereket. Fel se pillantottam a rendelést felvevő lányra, hanem kértem egy kávét és fél konyakot. Kifelé bámulva alig észleltem, hogy az asztalomra két kávé és két konyak került, a fejem búbjára pedig egy puszit lehelt valaki. Felnéztem, és ámulva láttam, hogy egy hosszú hajú, kékszemű, kissé telt lány mosolyog rám. Felálltam, hogy bemutatkozzam, de meglepődve láttam, hogy Pí-vel állok szemben, csak a három évvel ezelőttihez képest valamivel szebb kivitelben. Összeölelkeztünk, s megcsókoltuk egymást. A gyengéd ölelés közben is éreztem, hogy Pí – 20 évesen – már tökéletesen kifejlett, érett nővé vált. Nagyon megörültünk a találkozásunknak, de még mielőtt belekezdtünk volna problémáink megbeszélésébe, közölte, hogy ő most nem ér rá, mert délelőttös. Kettő után viszont már szabad, hazamegy. Egy fizetőcédulán átnyújtotta a címét. Egy pillantást vetettem a papírra.
– Elköltöztél az édesanyádtól? – kérdeztem.
– Külön lakunk. Anya is jól van, a régi házban lakik. Nagyon szép a lakásom, gyere el kora délután, meglátod – mondta. Megitta a kávét, koccintott, de a konyakot nem itta meg:
– Ez is a tied, a vendégem vagy – mondta, majd megpuszilt, és odament a kávéfőzőhöz, mert újabb vendégek érkeztek.