Áruházi mikulások

Tavaly a nagy karácsonyi bevásárlás jó kis kalandba sodort. Egy nemrég nyílt hatalmas hipermarketben nézelődtem csak úgy, hátha meglátok valamit, amivel meglephetem magam. Találtam is egy kis kosztűmöt, amilyenre már régen fájt a fogam. Az áruház tele volt mikulásokkal, akik ajándékokat osztogattak, nagy piros zsákjukból. Két mikulás a próbafülke előtt le és nekem közöttük kellett elmennem, hogy bejussak a fülkébe. Éreztem a mohó pillantásukat, ahogy elhaladtam mellettük. Gonosz ötletem támadt.

Megviccelem egy kicsit őket, gondoltam, biztos nem fognak megharagudni érte. A mikulás jelmez alatt két csillogó szempárt véltem felfedezni. Biztosan egyetemisták gondoltam, akik így keresnek egy kis pénzt. A próbafülke ajtaját résnyire nyitva hagytam, és lassan vetkőzni kezdtem. Lopva ki-kipillantottam a résen és nem kellett csalódnom, a két mikulás bizony alig leplezve lesett be rajta.

Mint mindig, most is őrjítően sexis fehérnemű volt rajtam, és nem síettem az öltözködéssel. A várt hatás nem maradt el. Az egyik mikulás egész közel jött, és szinte a függönyhöz ért a feje, ahogy izgalomtól tüzes szemekkel bámulta testemet. Elnevettem magam, és intettem neki, hogy jöjjön be. Meglepődött ugyan, de nem tétovázott, belépett a szűk, csupa tükör fülkébe. Én berántottam mögötte a függönyt és megkérdeztem:

– Tetszem neked?

Remegő hangon, alig hallhatóan mondta, hogy igen, nagyon tetszem, és nem is látott még hozzám hasonló, csinos nőt levetkőzve. Benyúltam a köntöse alá, hogy meggyőződjek róla, igazat mond-e? Igazat mondott. A kukija olyan kőkemény volt, hogy előszőr nem is mertem elhinni, hogy az tényleg az, ezért kivettem a nadrágjából és megsimogattam. Vékony, hosszú, formátlan kukija volt, de mintha vasból lett volna, úgy meredezett a vörös mikulás ruha alatt. Letérdeltem elé és a számba vettem. Lassan, nagy élvezettel szopni kezdtem a fiú kimondhatatlan nagy örömére.

Éreztem, hogy szegénykém alig bír magával, – ezért, hogy egy kicsit lehűtsem – bele haraptam hírtelen.