Vak törzsek

Sétálunk az erdőben, kézen fogva. Az erdő egyre sűrűbb, egyre zöldebb... A lombok egybeborulnak fejünk fölött, a sugarak csak ritkán ütik át. Nincs más ember itt rajtunk kívül. Lassan lépünk a recsegő avarban, mindketten a másikról fantáziálunk. Megállok, kezed kiragadod kezemből, mivel továbblépsz. De a hiányt észrevéve megtorpansz, s visszafordulsz: tekintetünk összecsillan. Mosolygok rád... te is mosolyogsz. Hátrébb lépek, hátamat egy fa törzsének támasztom, s térdemet meghajtom kissé. Te felém lépsz, még kötött tagokkal. De kinyújtom feléd kezeimet, s megfogod őket.

Magamhoz rántalak, magamra vonlak hevesen. Megfeszülnek ujjaim, csípődre szorítom tenyerem, majd lejjebb csúsztatom fenekedre. Te átkarolsz engem, a fa mögött átkulcsolod kezeidet... Megcsókollak, ajkaink alig érnek össze... Egyik kezemmel a combod belsejéhez nyúlok, pinádba markolok a farmeron át. Felemeled jobb lábadat, hogy könnyebben hozzá férjek. Középső ujjammal simogatom, jól érzed, érzed, amint megérintelek. Bal kezemmel szétbontom hajadat, s hátadra eresztem. Majd nehézkesen lehámozom felső ruhádat, kikapcsolom melltartódat, s a fa tövébe ejtem. Ujjaim mindeközben lábaid közt cikáznak. Leereszted lábadat, s széles terpeszbe állsz. Kigombolod a nadrágodat, s lerántod a cipzárt is...

Gyorsan megfordítalak, a nadrág aláhull, s kilépsz belőle. Csak a fekete tanga fedi az előjáték óta átlucskosodott pinádat. Én is levetkőzöm, egészen meztelenre. A földre fekszem, a puha levelekre, s rád nézek. Nem tétovázol, rám fekszel átellenben, s szopni kezded részben már merev farkamat. Én félretolom a bugyidat, s tenyeremet a meztelen bőrödre szorítom. Vér áramlik ágyékodba... Mellkasomra ereszkedsz, ráülsz. Farkam kicsattan a forróságtól, teljesen merev. Még nyaldosod, nem veszed szádba, már csak végignyalod, s közben kecses ujjaid közt tartod. Hajadat néha félrecsapod, hogy ne zavarjon. Én közben megnyálazom ujjamat, s a nedves pinádba tolom, egészen mélyre. Mélyre. Forgatom benned az ujjamat. Közben testemet megfeszítem az élvezettől elrészegülten, farkamban lüktet a vér, az izmok. Kezemet megtámasztom mellkasomon, te vonaglasz két ujjamon, s közben bekapod farkamat. Minél hevesebb vagyok, te annál vadabban szopsz, annál sebesebben simogat nyelved. Harmadik ujjamat is felnyitom. Neked kissé fáj. Eleinte. De megteszed nekem: beleülsz így is. Pinád teljesen szétfeszül, gerjedt bőröd ujjaim közé vág. Pár percig ujjazlak, egyre hevesebben lihegsz.