Bár soha ne jönne el a reggel

Talán egy éve találkozhattam Karesszal, akibe első pillantásra beleszerettem. Mindent elkövettem, hogy felfigyeljen rám, és idővel észrevettem, hogy én sem vagyok közömbös számára. Telt-múlt az idő. Találkozgattunk, beszélgettünk. Mindig nagyon kedves volt, de ennél több nem történt. Már kezdtem úgy érezni, hogy ez minden, mígnem egy nap csörgött a telefonom. Felvettem, és ő volt a vonal túlsó végén. Randira hívott, de ez most más volt, mint a többi. Volt valami a hangjában, amivel eddig nem találkoztam, és ez engem is egészen felizgatott. Vártam, hogy a napnak vége legyen, és vele lehessek. Kora este volt, de a nyári nap meg mindig fényesen ragyogott, amikor megérkezett. Útközben a nyaraló fele kellemesen elbeszélgettünk csupa jelentéktelen dologról. Közben Karesz egyik keze a térdemen pihent, és néha finoman megsimogatta. Próbáltam a zavaromat leplezni, nem sok sikerrel.

A nyaraló rendkívül romantikus képet nyújtott. Szebbet nem is lehetett volna elképzelni. Egy percig csak néztem, mintha egy festmény lenne. A piciny házikó fákkal, bokrokkal volt körülölelve. Béke és nyugalom honolt ezen a helyen. Messze a város zajától, egy csodálatos helyen voltunk mi ketten. Csak ő és én.

– Éhes vagy? – kérdezte mosolyogva miközben haladtunk az ajtó felé.

– Igen – válaszoltam röviden.

– Nagyszerű, mert főztem neked valamit. Remélem, hogy ízleni fog.

– Biztos lehetsz benne – mosolyogtam. Farkas éhes vagyok. Egymásra néztünk, és összenevettünk, amikor beléptünk a ház ajtaján. A nyaraló belülről legalább olyan szép volt, mint kívülről. Ilyen romantikus helyen meg sohasem jártam azelőtt. Az asztal már meg volt terítve. Karesz rögtön hellyel is kínált, és nekiláttunk az általa készült étel elfogyasztásának, ami nagyon ízletes volt. Meg is dicsértem, hogy milyen jól tud főzni, mire ő csak szerényen elmosolyodott.

– Ha ezzel végzünk, azt hiszem jobb lesz, ha felmegyünk az emeletre. Ott sokkal kellemesebb. – mondta.

Én csak helyeslően bólogattam, mert éppen egy falattal birkóztam, és ő csak mosolygott, és azt mondogatta, hogy mindent meg kell ennem, addig nem szabadulhatok az asztaltól. Az emeletre fából készült csigalépcső vezetett fel, amin elég bizonytalanul haladtam felfele.