Balaton hangjai

Tavaly nyáron, kötelező egyetemi gyakorlatomat Budapesten töltöttem. Ez izgalmas volt, éltem az egyedülálló pasik gondtalan életét, hétvégére pedig már otthon voltam, pesttől 160 kmre, az egyetemi haverok között. A gyakorlat 2 hónapig tartott, és közben rengeteg esemény történt. Az egyik ilyen esemény a Balatonhoz kapcsolódik, ugyanis a munkahelyem szervezte a Balaton Sound reklámját és kaptam egy vagon tiszteletjegyet. Néhány ismerőst kérdeztem, hogy van e kedvük jönni, hát persze hogy volt. Főleg pesti haverokat hívtam, tudtam, hogy kaphatóak lesznek, már aki el tud szabadulni a munkahelyéről. Szerencsére sokan jöttek, minden tiszteletjegyem elfogyott.

Meg is beszéltük, hogy siófokon találkozunk, mert volt, aki csütörtökre is le tudott menni, volt aki péntek estére ért le kocsival, én pedig vonattal jövök, amikor végzek a melóban, és Siófokon egy találkozunk, ott lesz gyűlés estig.

Azon a napon az idő baromi lassan ment a cégnél, csak a prezentációk voltak, ott is a marketinges csaj volt érdekes, akinek a miniszoknyája alól ki kikandikált a harisnyakötő, és a kis szemezések, amelytől kicsit zavarba volt, ez volt a munkanap legizgalmasabb része. A munkavédelmi előadáson már a laptopom mögött horkoltam, annyira nem bírtam a monoton prezit, de a melónak vége lett szerencsére, 13kor már léptem, 15ös Balaton felé tartó balaton expressen pedig már ott ültem. A vonat szerencsére késéssel indult, így is csak futósra vett figurával sikerült elérnem, ráadásul a déliben is vacak volt a tájékoztatás, a dögmeleg megtette a hatását, így majdhogynem körbefutottam a pályaudvart, mire megtalálom a vonatot. Na majd a jó kis légkondi, vagy klíma jól visszahozza az életet belém, alszok, és utána mehet az egész esti buli, gondoltam magamban.

A vonaton a légkondi is bedöglött, tűző nap volt, inget félig kigomboltam, rövid ujjú ing, a nap a szemembe sütött, mire a könyvet a fejemre tettem, és úgy aludtam el az ablakhoz támaszkodva. A vonat csak nem indult, hogy legalább a menetszél hűtsön, így a lábamon húztam fel a vékony farmert, hajtottam fel 3/4esre. Feküdtem már-már aludtam, amikor nyílt a kabin ajtó, és egy női hang szólt, szabad e a hely. A hang ismerős volt, levettem a fejemről a könyvet, felnéztem, hát persze, hogy ismerős, a marketinges kiscsaj, akinek reggel a lába közé képzeltem a nyelvem.