A Domina

Miután elváltam csak a munkának éltem jó ideig, a házat a gyerekekkel együtt mind az exemnek ítélte a bíróság. Rémálom volt megszokni, hogy nincsenek velem a lányaim, hónapokig olyan voltam, mint egy narkós. De elmúlt ez az érzés, és rájöttem annyira magam alatt voltam, hogy nem is kerestem szexpartnert azóta, sőt így visszagondolva még erekcióm sem volt! Hűha! Sürgősen tennem kellett valamit, ha nem akartam végleg impotens lenni. Ezért felmentem a világhálóra és kinéztem egy "üzletasszony" elérhetőségét, majd gyorsan egyeztettünk telefonon és már indultam is a bérelt lakásába, ami abban a városban helyezkedett el ahol éltem. Persze előtte még gyorsan letusoltam, mert a higiénia nagyon fontos számomra. Amikor a megadott címre értem kiderült nem is lakásról van szó, hanem egy önálló családi házról. Kaputelefon, szépen gondozott kert, kocsi beálló térkővel... hmm... gondoltam milyen jól mehet a business a csajnak, ha lakás helyett ilyet bérel.
Egy hosszú vörös göndör hajú nőiesen telt, szép arcú 30-as évei végét taposó nő nyitott ajtót, végigmért üdvözöltük egymást, majd köpenyét szorosan magára szorítva betessékelt a kényelmesen de nem túl hivalkodón berendezett házba. Egy nagy hallba vezetett, ahol plazma TV, a falak mentén szekrények sorakoztak az ablakok lesötétítve és legnagyobb csodálkozásomra a szófa helyett a hall közepén egy óriási francia ágy foglalt helyet.
– Ki az, aki erről szeret TV-zni? – gondoltam magamban, és kezdtem furán érezni magamat.
– Vetkőzz! – mondta a vörös hajú ledobva magáról a köntöst. Csak most vettem észre a fekete bőrből készült öltözetét, szakasztott mint a pornófilmeken a dominák...
– Rendben, de nem kellene megbeszélnünk először az anyagiakat? – kérdeztem
– Rossz válasz! – mondta, és nyugodtan odasétált az egyik szekrényhez, kivett belőle egy fekete bőr korbácsot, és ráhúzott a seggemre egy nagyot.
A meglepetéstől hirtelen még kiabálni is elfelejtettem, pedig nagyon fájdalmas volt.
– Mit képzelsz szivi?! – kérdeztem ingerülten – ilyesmiről szó sem volt..
– A válaszod igen Úrnőm, vagy nem Úrnőm! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
Újra felemelte a korbácsot, és várta a reakciómat.
Nagyon berágtam, mit képzel ez magáról? Mégiscsak én vagyok a férfi! Úgy akar bánni velem, mint egy szolgával?