Megint 16 3. rész

Ahogy beszálltunk a kocsiba, nem tudtam megállni, hogy ne váltsak pár szót Laurával.
– Laura, – fordultam az ipadjával foglalatoskodó lányhoz, aki azonnal fel is pillantott rám – nagyon oda kell figyelnünk! Anyát nagyon szeretem. Nem szabad fájdalmat okoznunk neki azzal, hogy rájön a kis titkunkra.
– Persze... Figyelj csak, tegyél ki a suli utáni kereszteződésnél. Kittynél leszek, ha anya kérdi. A cuccomat hazaviszed, ugye?
– Oké! Akkor azt mondjuk, hooogy... 4-ig fizikáztunk, utána a sulihoz vittelek, OK? – a lány mosolyogva bólintott a verziómra.
Mire leszel várható? – érdeklődtem.
– Szerintem 7, max. ½ 8-ra otthon vagyok. Holnap laza lesz a suli, pár jegyzetet kell csak átnéznem este, de lehet, hogy Kittyvel közösen megtanulunk. – mondta.
Mire Clara háza elé értem, az autója már ott parkolt a háza előtt. Azonnal beugrottak az előző esti szeretkezésünk képei, testi érzetei. Éreztem, hogy merevedésem van. Pár pillanatot várnom is kellett, míg lelohadtam.
Ahogy nyitottam az ajtót, Clara jelent meg az előszoba túlsó végén.
– Szia drágám! – üdvözöltem kis vigyorral az arcomon
– Szia! – köszönt vissza – Láttalak jönni, úgyhogy feltettem a kávét! Laura táskája van nálad?
– Ja, igen. Kittynél lesz, 7 után ér haza.
– Találkoztál vele? – kérdezte kissé meglepetten.
– Igen, és megvolt az első fizika korrepünk! – büszkélkedtem.
– Na, és milyen szerinted?
– Tényleg komolyan veszi a tanulást a lányod! – vágtam rá. – Szerintem fel tudja magát tornázni jobb osztályzatokhoz.
Egy puszit váltottunk, majd Clara bevitte Laura táskáját a szobájába. A szobaajtónál megvártam Clarat, és együtt léptünk be a konyhába. Egymás mellett ültünk a konyhaasztalnál. Önkéntelenül elvigyorodtam.
– Mi az? – kérdezte elmosolyodva Clara.
– Nekem mindig a ti nagy konyhaasztalotok jut eszembe, ha belépek ide! – válaszoltam a kortyolgatás közben.
– Hmmm... a konyhaasztal... – nézett rám Clara sokat sejtetően.
– Miért neked nem volt jó, így utólag? – kérdeztem vissza.
– Így utólag... kezdesz bekanosodni! – nézett a kávéjára, majd rám, nevetve.
– Már a kocsidra felállt! – jegyeztem meg.
– De hülye vagy... – lökte meg enyhén a vállamat, nevetve.
– Csak mi ketten vagyunk, 7-ig... Ugye megdugsz a konyhaasztalon? – bukott ki belőlem.
– Persze, meg hát..., de te be vagy tépve..? – vihogott rám.
– Ja, te vagy az én , drágám... – hajoltam oda hozzá, és csókolózásba kezdtünk.