T

alf

áb

alf

or

alf

oz

alf

ás

– Na végre itt vagy már, itt várunk rád már vagy fél órája, már azt hittük el sem jössz.
– Ugyan már, ha meg volt beszélve, akkor illik itt lennem – mondta Mike az autóból kiszállva. Pattanjatok be gyorsan, már szinte mindenki lent van a táborhelyen.
Ahogy a fák suhantak az úton el mellettünk a táborhelyhez közeledve egyre idegesebb lettem, mivel eszembe jutott, hogy már 5 éve nem láttam Lucyt.
Fiatalok voltunk még, mikor talán az ital, vagy csak egy hirtelen felindulás következtében egy kirándulás alkalmával egymás mellett ébredtünk egy átbulizott éjszaka után.
Az az este feledésbe merült, és soha nem is beszéltünk róla. Mintha meg sem történt volna.
Véleményem szerint csak ő is az italra fogta az egészet, mint én, és a beszélgetéseket elkerülve inkább hagytuk az egészet feledésbe merülni.
A tudat, hogy újra látni fogom két év után... Talán el sem kellett volna jönnöm, de most már késő lenne visszafordulni.
Az autó megállt, mi meg kiszálltunk belőle és végre egy jót nyújtózhattunk a több órás autóbuszozás után, azonban bennem akadt a levegő ahogy megláttam Lucyt újra. Ott állt a parton egy apró fürdőruhában és épp ugrani készült a folyóba, amikor Jack odalépett és beledobta. Nagy sikítást egy sor káromkodás követte, hogy hogy is képzelt Jack ilyet tenni vele.
Ahogy közeledtünk a sátrakkal a táborhely felé már hangos köszönések fogadtak minket és mindenfelé kezeket láttunk, amik arra vártak, hogy újra beléjük csapjon egy régi ismerős.
Még le sem pakoltuk cuccainkat már rángattak bele minket a vízbe. Ezt mondjuk nem bántam mivel elég meleg volt és nagyon megviselt az út engem is és Robot is aki velem utazott.
Egy gyors lepakolás és polo vetés után már ugrottunk is a hűsítő folyóba. A folyó talán kicsit hideg volt, de nem zavart minket ez a nagy hőség után. Ahogy felbukkantam a víz alól már is egy erős kéz nyomott le vissza a víz alá amitől miután megszabadultam ismerőst véltem felfedezni tulajdonosában, hiszen Jack volt az.
– Hello! – Mondta Jack miután látta rajtam, hogy felismertem.
– Ezer éve nem láttalak haver, mi újság veled?
– Minden rendben van, már alig vártam, hogy újra összefussunk. Milyen az életed itthon? Látom Lucyval együtt vagytok? – kérdeztem tőle igencsak feszengve egy nemleges válaszra várva.
– Á, ugyan. Én meg Lucy? Te is tudod, hogy soha nem jöttünk ki egymással. Viszont te... Emlékszel még arra az estére mikor te meg Lucy...?