Egy valódi történet

Mint amikor egy kavicsot bedobnak a tóba, még napokig gyűrűztek a nőben az első együttlét hatásai.
Nem győzött elbújni a családja elől, hogy észre ne vegyék rajta, amikor elgondolkodik valamin, vagy konkrétan eszébe jut valami.

Nem, ezt nem a tavasz teszi, bár annak is szerepe van benne, senki nem tudja kivonni magát a természet buja újraéledéséből, ami az élet továbbadására ösztökél minden élőlényt.

Eszébe jutott, ahogy sietett a találkozóra, bár fújt a szél és még hűvös volt, de már lehetett érezni a tavasz szagát a levegőben. Átsietett az úton a ház felé, közben figyelte a házszámokat, nehogy túlszaladjon rajta. Utólag tudta meg, hogy a Férfi figyelte az ablakból, ahogy megérkezik.

Aztán ahogy a kaput kinyitotta a Férfi, megállt az ütő is benne: Egy finom, öltönyös úriember állt előtte mosolyogva, de közben tudta, hogy minden porcikáját és mozdulatát figyeli. Iszonyatosan zavarban volt, de igyekezett természetesen viselkedni és mosolyogni, bár ez nem esett nehezére.

"Vajon tetszem neki, vagy fel sem hív, hanem mehetek haza? Nem ezt a cuccot kellett volna felvennem, az orrom is folyik, mert még nincs rendben az arcom... " és hasonló hülyeségek jártak az eszében.
Beszálltak a liftbe, és megint egy kis zavarodottságot érzett, nem mert odabújni vagy más bizalmasabb gesztust tenni, nehogy túl közvetlen legyen. Bár legszívesebben azonnal a Férfi nyakába ugrott volna, olyan régen készült már vele találkozni, annyira tetszett neki, a kék szeme, az őszülő haja, a mosolya... az egész pasi, úgy ahogy volt.

Aztán beléptek a lakásba, levette a kabátját, váltottak néhány jelentéktelen szót, és a Férfi leült az ágyra és elkezdte kifűzni a cipőjét. Na akkor elszakadt a cérna benne, és odatérdelt elé, szorosan odabújt, átölelte a Férfit, igyekezett minden kis szagot, mozdulatot, simogatást, melegséget átélni, beszívni magába a Férfi energiáit, melegségét, hogy megérezze, egyáltalán összepasszolnak-e.

Forgott vele minden, elkezdett remegni, mert a Férfi olyan gyengéden és megnyugtatóan simogatta, semmi kapkodás, semmi férfinyomulás, csak az összesimulás. Soha életében ezt még nem érezte, tudta, hogy innentől kezdve maximálisan megbízhat a Férfiban, nem lehet semmi baj, csak az ösztönök finom áramlása és a gyönyör...

És a csókja... eleinte félénk, felfedezős, aztán hevesebb, szívogatós-harapdálós... megint az az édes szédülés...