Korai hazatérés

Úgy alakult, hogy előbb érkeztem haza a szokásosnál. Nem tervezve előre semmit, mégis ösztönösen az utolsó métereket leállított motorral gurulva tettem meg, lopakodó üzemmódban beállva az udvarba. A szomszéd család verandán sziesztázó nyugdíjas felnőttei csodálkozva néztek rám, egyrészt mert megszokták, hogy hétköznap 2-3 órával később érek haza, másrészt meg azért is, mert nem értették, hogy vasalt nadrágban és ingben miért a cipőmet levetve, osonva közelítem meg a bejárati ajtót. De aztán, az ajkam elé tett mutatóujjammal csendre intve őket, csak megértően mosolyogva integettek. Az ajtó halkan nyílt, a kulcs meg sem zörrent a zárban. Nem is szólítottalak, hisz, ha már így érkeztem haza, a jöttömet meglepetésnek szántam. A nappaliban meglehetősen meleg fogadott, annak ellenére, hogy a sötétítők be voltak húzva. Rend volt, mint mindig, azt leszámítva, hogy a szőnyegen a laptopod mellett a könyveid, jegyzeteid szanaszét voltak szórva, tanuláshoz. A kanapén aludtál, fejedet balra fordítva, hason, egy szál pongyolában, amely épp rálógott a combod felső részére. Közelebb érve észrevettem, hogy pókfonálnyi vékonyságú nyál csordogál ajkad jobb csücskén, jelezve, igazán édes az álmod. Nem volt szívem felkölteni.
Megszabadulva a nadrágtól és az ingtől, boxerban és pólóban leültem a kanapé másik végében, épp csak hogy elférve a talpaid mellett. Nem értem hozzád, csak néztelek, csodáltalak, és mint előtte, most sem tudtam felfogni, betelni a tudattal, hogy ott vagy mellettem, ott lehetek melletted, az enyém vagy, a tiéd vagyok. Nem érdemel(te)lek meg, nem érdemel(te)lek meg, ezt hajtogattam magamban, amint szemeim elindultak a hófehér talpadtól felfelé a testeden, felfalva minden egyes porcikádat, a finom bokádat, az izmos vádlidat, térdhajlatod lágyságát, combjaid húsát. A pongyolád nem biztosított belátást a gyönyörkelyhed felé, de jobb is így, minek elrontani ezt a meseszerű látványt az ajtóstól házba rohanással. Egyszerűen csak kirajzolta formás hátsód két tökéletes félgömbjét. Haladva tovább felfelé, észrevettem, hogy az izzadtság apró csíkokat rajzolt a vékony szövetbe, azokon a helyeken még jobban a bőrödhöz tapasztva azt, nem csak sejtetni, láttatni is engedve ezáltal keskeny derekadat, gerincedet vonalát, és szép hátad.