Bombariadó

Ülök az irodában, ebéd után van, amikor megszólal a sziréna. Kimegyek a folyosóra, hátha a többi kolléga tud valamit, miért a jelzés. Senki nem tud semmit egyelőre, azt hisszük, hogy vagy valami gyakorlat van (bár azokat be szokták jelenteni előre), vagy tényleg tűz ütött ki valahol. De aztán jön egy biztonsági őr, egy rendőr és egy kutya kíséretében, és jelzi, hogy bombariadó van, így nem csak az irodaházat, hanem az azzal összeépített bevásárlóközpontot is ki kell teljesen üríteni. Nem újdonság a hír, mert mostanában valami idióta (gyaníthatóan ugyanaz a személy, mindig más utcai fülkéből telefonálva) rendszeresen eljátssza ezt, hosszú órákra megbénítva a munkát és a vásárlást is. Visszatérve az irodába, szépen elmentek mindent, aztán lezárom a laptopomat, és irány a mélygarázs, autóba be, és pár perccel később már úton is vagyok hazafelé. Tíz perc az út, majd rövid parkoló keresgélés után a háztól nem messze leteszem a kocsit. Fel a másodikra, nyitom a vasrácsot, aztán az ajtót, belépek, és látom, T épp akkor húzza le a cipőjét és bújik papucsba.
Mivel az irodaház eggyel alattunk lévő szintjén dolgozik, nem sokkal előttem érhetett haza. Rámosolygok, visszanevet, köszönünk egymásnak, és egy csók. Bájosan néz ki a csinos blúzban, vasalt szövetnadrágban és a papucsban. A fenébe a bombariadóval, mondja, annyi dolgom lett volna még mára. Így viszont van legalább négy szabad óránk, felelek félreérthetetlenül, és nem csak, hogy elneveti magát, de már látom is a csillogást a szemében, megértette a célzásomat. Hozzám lép, átkarolja a derekamat, én gyengéden tenyereimbe veszem az arcát, és összeforr a szánk, de nem úgy, mint az üdvözlésnél. Ajkai elárulják, már többre vágyik egy szimplán édes csóknál. Érzem is, amint kezei a nadrágom cipzárján kezdenek matatni, és gyakorlott ujjaival könnyedén játssza be magát az alsómhoz. Finoman cirógat csak a vékony pamuton keresztül, de ez is pillanatok alatt érezteti rajtam a hatását. Közben az ujjaim beletúrnak vörös hajába, aztán aprón megérintik a csigolyánál a nyakát, és csúsznak lefelé a hátán, megmérik finom derekát, amiről a csípőjén keresztül a fenekére tévednek, és megmarkolom. Egy jól eső hmmm hagyja el T torkát, ahogy szétválnak ajkaink és kezével már bontja is a szíjamat, ahogy én is az övét, egyszerre szabadítjuk meg a másikat a nadrágjától, amiket aztán a folyosón álló asztal körüli székek egyikének támlájára hajítunk.