A nevetős tanárnő

Ez egy régebbi – több mint 10 éves – történet egy kapcsolat kezdetéről, melynek azóta vége lett. Figyelmeztetem kedves olvasóimat, hogy a címmel keltett várakozások ellenére nem lesz benne , én már akkor is 50 körül voltam.
Mint azt korábbi írásomban is említettem, munkám során berendezések telepítése és szervizelése miatt sokat kell utaznom az országban. Egy ilyen alkalommal, a fővárostól igen távol levő (3, 5 – 4 óra kocsival, akkor még Bszentgyörgyig volt az M3) városban kellett megjavítanom egy gépet, melyet az egy szakközépiskolában használtak. A hibaleírás elég pontatlanak bizonyult, és, mire rájöttem, mi a hiba, az is kiderült, hogy a nálam levő eszközökkel nem javítható. Telefon Pestre, gyorspostára fel, reggelre itt lesz, de semmi kedvem nem volt újabb 7-8 órát vezetéssel tölteni, ezért úgy döntöttem maradok. Megkeresem a hely híres szállodáját az Arany... – t, de kiderült, hogy a Klóbscheibni-bangazérozók Éves Vándorgyűlése miatt a városban egyetlen rendes szállodai hely sincs. Viszont már rendesen beesteledett. Mit tehettem, a javításban segédkező szaktanár kollégához fordultam, segítsen valami szálláshoz. Tíz perces, üres körkérdés után az egyik diák benyögi, hogy a töris Annuska néni szokott nyáridőben kiadni szobát.
Jó, mindjárt megkeresik.
Megvan de már hazament, amint tud, visszajön.
Várom hát Annuska nénit. Megérkezik. A "néni" egy jó kiállású, fürge mozgású, apró, viszont nagyon formás 40-es nő. Azonnal megakad a tekintetem rajta. Az a fajta, akin semmi különös nincs, de az nagyon jól néz ki. Pasztellszínek a ruhadarabokon, de a jó szabás pontosan kiemel minden szükségeset. Gyerekkoromban ezt a fajta nőt törpeszupernek hívtuk, a kisebb világvevő rádiók mintájára. (Van, aki még emlékszik: Radio Luxemburg, Szabad Európa. ) Mert hogy kicsi, de mindent lehet rajta fogni.
Észreveszi, de fölényes elnézéssel reagálja le felmérő pillantásomat. Megtárgyaljuk a helyzetet. Közli, hogy befogad ugyan, de tekintettel arra, hogy a kiadó, emeleti szinten nem kapcsolta be a fűtést, ezért csak az egyik földszinti szobában alhatok. Mivel így nincs külön vizesblokk, és a számlatömböt sem érdemes egy alkalomért elővenni, pénzt a szállásért nem fogad el, csak segít nekem, mint bajbajutott kollégának.
Ezt nem fogadhatom el. Felajánlom, hogy akkor egy finom vacsorával kompenzálnám a szívességét a város egyik – különben jó nevű – éttermében.