A nevetős tanárnő

Ez egy régebbi – több mint 10 éves – történet egy kapcsolat kezdetéről, melynek azóta vége lett. Figyelmeztetem kedves olvasóimat, hogy a címmel keltett várakozások ellenére nem lesz benne pedofília, én már akkor is 50 körül voltam.
Mint azt korábbi írásomban is említettem, munkám során berendezések telepítése és szervizelése miatt sokat kell utaznom az országban. Egy ilyen alkalommal, a fővárostól igen távol levő (3, 5 – 4 óra kocsival, akkor még Bszentgyörgyig volt az M3) városban kellett megjavítanom egy gépet, melyet az egy szakközépiskolában használtak. A hibaleírás elég pontatlanak bizonyult, és, mire rájöttem, mi a hiba, az is kiderült, hogy a nálam levő eszközökkel nem javítható. Telefon Pestre, gyorspostára fel, reggelre itt lesz, de semmi kedvem nem volt újabb 7-8 órát vezetéssel tölteni, ezért úgy döntöttem maradok. Megkeresem a hely híres szállodáját az Arany... – t, de kiderült, hogy a Klóbscheibni-bangazérozók Éves Vándorgyűlése miatt a városban egyetlen rendes szállodai hely sincs. Viszont már rendesen beesteledett. Mit tehettem, a javításban segédkező szaktanár kollégához fordultam, segítsen valami szálláshoz. Tíz perces, üres körkérdés után az egyik diák benyögi, hogy a töris Annuska néni szokott nyáridőben kiadni szobát.
Jó, mindjárt megkeresik.
Megvan de már hazament, amint tud, visszajön.
Várom hát Annuska nénit. Megérkezik. A "néni" egy jó kiállású, fürge mozgású, apró, viszont nagyon formás 40-es nő. Azonnal megakad a tekintetem rajta. Az a fajta, akin semmi különös nincs, de az nagyon jól néz ki. Pasztellszínek a ruhadarabokon, de a jó szabás pontosan kiemel minden szükségeset. Gyerekkoromban ezt a fajta nőt törpeszupernek hívtuk, a kisebb világvevő rádiók mintájára. (Van, aki még emlékszik: Radio Luxemburg, Szabad Európa. ) Mert hogy kicsi, de mindent lehet rajta fogni.
Észreveszi, de fölényes elnézéssel reagálja le felmérő pillantásomat. Megtárgyaljuk a helyzetet. Közli, hogy befogad ugyan, de tekintettel arra, hogy a kiadó, emeleti szinten nem kapcsolta be a fűtést, ezért csak az egyik földszinti szobában alhatok. Mivel így nincs külön vizesblokk, és a számlatömböt sem érdemes egy alkalomért elővenni, pénzt a szállásért nem fogad el, csak segít nekem, mint bajbajutott kollégának.
Ezt nem fogadhatom el. Felajánlom, hogy akkor egy finom vacsorával kompenzálnám a szívességét a város egyik – különben jó nevű – éttermében.