Kezdetek kezdetén

Be kell látnom, hogy mennyi időt elpazaroltam tagadással. Megtagadtam saját magamat, az életemet, a világlátásomat, és mindent, amiről azt mondhatom, hogy én vagyok. Hála az égnek, ezek az idők már elmúltak, most már tisztán látom hogy ki is vagyok valójában. Na de kezdjük az elején:

Világ életemben éreztem, hogy más vagyok, mint a többi fiú. Sok lány barátom volt, szerettem szituációs játékokat játszani barbi babákkal, és soha nem érdekeltek pl. az autók vagy a foci. Mégis voltak azért fiú barátaim, sőt már a kisgyerek koromban is hajtott az apámtól örökölt vérem, és imádtam hajtani a lányokat. Eljött aztán a kamasz kor, amikortól elkezdtem én is érdeklődni a szexualitás iránt, próbáltam mindig kilesni a barátaim farkát az öltözőkben vagy az uszodában, érdekelt, hogy kinek szőrösödik, kinek van már mondjuk spermája, ilyesmi. Valahogy a lányok ekkortól kezdtek hidegen hagyni. Fura volt, hogy ha láttam egy izmos pasit, egyből elkezdtem merevedni, és kívánni őt. 15 éves koromig reménykedtem, hogy kinövöm, de be kellett látnom, hogy nagyon maximum biszexuális szintig tudom csökkenteni magamban a férfiak iránti vágyat. Próbáltam én mindenhogy elnyomni, de mindig vissza – és visszatért a vágy. Az internet betörésével aztán már menthetetlen voltam; állandóan homo filmekre maszturbáltam, és chatelgettem ismeretlenekkel, de sosem mertem elmenni találkozókra. Megígértem magamnak, hogy csak akkor próbálom ki pasival, ha már túl vagyok az első szexuális élményemen egy csajjal. Erre bizony 20 éves koromig kellett várnom, ekkor tudtam először lefeküdni egy lánnyal. Reméltem, hogy ez mindent megoldd majd, és végre ki tudom törölni az izmos, szőrös, férfias pasikat a tudatomból. Ám sajnos (? ) nem így sikerült. A lánnyal történő aktus alatt teljesen csődöt mondtam... Ezután döntöttem el, hogy nem fogom erőltetni a női nemmel való kapcsolatomat, inkább aszexuális leszel  Leszoktam a pornóról és a maszturbációról is, ami előtte elég hangsúlyos szerepet kapott az életemben. Jól is ment egy ideig, elkezdett halványulni minden olyan vágyam, amit addig „bűnösnek” tartottam.

Aztán felvettek az egyetemre, és az első napomon megváltozott az életem. „Kis elsősként” mindentől tartottam, nem tudtam, hogy hol vannak a különböző termek, vagy épp a büfé és a ruhatár.