Decameroni este 3. fejezet

– Kuki a soros mesélő. Ne adjatok neki a borból, mert összehord mindent, amit valamelyik regényben olvasott
– szólt Szveti.
– Van az én történetem olyan jó, mint a tiétek, de lehet, hogy belehalok, ha elmondom.
– Halljuk, halljuk – kiáltottak mind a négyen.
– A szívem szakad meg, ha rá gondolok. Annyira szerettem, és elhagyott – kezdte Kuki, de a Duna mellékágai megőrizték őt számomra. Ezt azért mondom, mert amikor csak van időm, újra bejárom azokat a tájakat, és feltámasztom őt újra és újra. A Teri vagy Terka nevet szerette használni. Nem volt magas, de arányos volt, szobrász sem tudott volna szebb testet alkotni. A kajakommal végigjártam a partot, s ahol lányokat láttam, kikötöttem. A fürdőzők között mindig akadt ismerős lány, és az ő ismerőseivel bővítettem lányismerőseim körét. így ismertem meg Terkát is. A parti homokban fociztunk, és Terka is beállt. Kiderült, hogy mindegyikünknél keményebb játékos. Többször összeütköztünk, s majdnem mindig ő került ki győztesen. Egyszer mérgemben felkaptam, és beszaladtam vele a vízbe. Baromi módon felháborodott, csípett, rúgott, harapott, én meg kemény melleibe kapaszkodva próbáltam védekezni. Majd vízbe buktatás után szájon csókoltam, ami teljesen lebénította.
– Bocsáss meg, ez csak a bennem támadt szeretet jele – mondtam.
Pofon vágott és elszaladt a barátnőihez. A lányok közül Rozi, egyik korábbi barátnőm, piszkosul letolt a történtek miatt.
– Elrontottál mindent, ő akart veled megismerkedni, azért állt be focizni is, mert beléd esett. Most alig tudjuk megvigasztalni. Menj oda, kérj tőle bocsánatot.
– De már bocsánatot kértem.
– Azt nem hallotta senki, ezért gyere, s ott előttünk kérj tőle bocsánatot. így kezdődött a kapcsolatunk. Naponta találkoztunk, kieveztünk a Dunára, kerestünk egy csendes helyet, és beszélgettünk.
– Jelesen akarom elvégezni az utolsó osztályt is, és sikeres érettségi után Budapesten bölcsészhallgató szeretnék lenni – mondta Terka, s úgy nézett rám, mintha azt kérdezné: ugye, te is akarod. Mikor megéheztünk, egymást etettük a magunkkal hozott, paprikaszelettel kibélelt vajas kenyérrel. Gyönyörködtem szemének fényében, tökéletesre tervezett szájának vonalában.