Esztike-tike-tike, Esztike lány

Egy kurvát hoztál a házhoz, fiam – mondta Anyám, amikor a bátyám megnősült. Vajon miből gondolta? Női megérzés? Vagy csak az anyai féltékenység mondatta vele ezeket a kemény szavakat? Ha azonban nem a bátyám, akkor én vettem volna el feleségül, mert nekem is nagyon tetszett, sőt, én ismertem meg előbb, de aztán a bátyám lecsapta a kezemről, még mielőtt közelebb kerülhettünk volna egymáshoz. Különben is rajta volt a sor a nősülésben, én mint jóval fiatalabb, ráértem még feladni a szabadságomat.
Addigi életem ellen nem volt semmi kifogásom. A bátyám mellett dolgoztam, aki jó kőműves hírében állt, s szinte állandóan volt munkánk. Persze, nem a mi falunkban, hanem hol itt, hol ott. Volt rá példa, hogy a harmadik megyébe is elmentünk a munka után s ha úgy hozta a szükség, valóságos munkabrigáddá alakultunk: volt köztünk kőműves, ács, bádogos, villanyszerelő, vízvezetékszerelő, szobafestő – egy szóval mindenféle mesterember, ami egy ház tatarozásához vagy akár felépítéséhez szükséges. A nagy munkákat szerettük legjobban, amelyek hetekig, esetleg tovább is eltartottak. Ilyenkor építettünk magunknak egy barakkot s abban laktunk. Volt hogy egy-egy csaj is csatlakozott a brigádhoz, aki főzött meg mosott ránk – nappal –, éjjel meg egyéb szükségleteinket elégítette ki. Egy alkalommal a helyi kocsmában csíptünk fel egy picsát, akivel zárás után jól elszórakoztunk. Miután levetkőztettük és bekötöttük a szemét, neki azt kellett kitalálnia, hogy éppen ki keféli. Ha nem találta el, akkor büntetésként kapott egy seggbedugást. Öten voltunk férfiak, elképzelhető, hogy mi maradt abból a picsából, mire mindannyian kidőltünk: csupa lucsok lett a sok gecitől. Ezt a mókát aztán más alkalommal is megismételtük. Akadt olyan csaj is, aki csak pénzért volt hajlandó közénk jönni, pedig nem is volt valami különös. Azonban arra jó volt, hogy könnyítsünk magunkon, meg hát azután hetekig volt miről mesélni.
Egy nap, amikor B. városban dolgoztunk, az állványzaton állva megpillantottam az utcán egy nagyon szemre való kislányt, akit amikor másnap is elment a ház előtt, megmutattam a bátyámnak. Neki annyira megtetszett, hogy azt mondta: Vagy ez lesz a feleségem, vagy senki! Hát ő lett. Pedig akkor még alig múlt tizenhat éves. Esztinek hívták.
Az ifjú pár a mellettünk levő házat kapta el, amelyben azelőtt öregapámék laktak, de üresen állt, mert lakói akkor már nem éltek. A kertkapun jártunk át egymáshoz.