A nyaralással kezdődött 2. rész

Nem tudok aludni. Elfáradtam, a farkam kókadtan pihen, rendesen kicsavarták belőle az anyagot. Anyám mellettem hortyog, ő is elfáradt a kefélésbe.
Eltelt egy év...

Hogy azóta mi történt:

Azon a csodálatos napon anyám kiverte a faszomat és szájjal is kielégített. Milyen csodálatos nyaralás volt!

Az elkövetkező napok eléggé balhésan teltek. Anyám az eset után másnap minden felelősséget rám hárított, hogy ÉN kihasználtam az ő szerencsétlen helyzetét. Ezen persze jól összekaptunk. Egész napra bezárkózott a szobába és ki sem jött. Szegény elég rosszul nézett ki, egyrészt másnapos volt, másrészt az éjszakai történtek eléggé megviselték lelkileg. Én persze elmentem strandolni, végre eljutottam görögbe, ki kell használni a tengerpartot. Este kicsit beszélgettünk, lementünk vacsorázni, de nagyon fagyos volt a hangulat. Én pedzegettem neki, hogy nekem ez milyen jól esett, hogy ő milyen csodálatos... De nem érdekelte, csak azt ismételgette, hogy minden az én hibám.
Másnap a csoport elutazott megnézni Athént. Dög meleg, a légkondi nem működött a buszon, szóval bulis volt. Elfáradtunk, lezuhanyoztunk és aludtunk.

Másnap reggel anyám egy kicsit megenyhült. Más elismerte, hogy egy kicsit a dolog az ő hibája is.
– De főleg a te hibád! – jelentette azért ki.
Kicsit untam már a vádaskodást, úgyhogy visszaszóltam csendesen (mégsem jó, ha mindenki hallja a szállodában):
– Mi? Ki a fene szopott le engem? Én? Kinek a hibája? Ki szopta le az ici-pici fiacskájának a faszát? Én csak hagytam! Hogy miért hagytam? Mert jó volt! Nem is jó, hanem fenomenális! Hihetetlen volt, ez volt életem egyik fénypontja! Hogy te voltál anya, az még csodálatosabbá teszi ezt a szuper élményt!
Anyám kicsit hápogott mérgében, de nem szólt semmit.
Én folytattam tovább:
– Én vagyok a hibás? Ki szopogatta a bátyja farkát éveken keresztül? Én? Én tehetek róla? Én csaltam meg az apámat a bátyámmal? Én? Én szomorkodom amiatt, hogy a bátyámnak nem áll föl a farka és nem tud kielégíteni ENGEM? Én? Én?
– Jó, igazad van! Az én hibám, minden az én hibám! Én hoztalak a világra, én neveltelek, én adtam enned! Én neveltelek olyanná, olyanná, aki kihasználja szegény édesanyja kiszolgáltatott helyzetét – mondta Anyu.

– Bocsánatot kérek, kisfiam! – mondta végül és magához ölelt.