A magántanárom és én

Sziasztok. Szeretnék megosztani veletek egy történetet, ami valóban megtörtént velem.
Renátának hívnak, és jelenleg 19 éves vagyok. Amit megosztok veletek, az 16 éves koromban történt meg velem. Az általános iskolában 4 – es 5 – ös voltam, ezért úgy döntöttem, hogy gimnáziumba megyek továbbtanulni. Ott azonban nem ment túl jól a tanulás. Megvolt a legtöbb tantárgyból a négyes, és az ötös, de abban a gimiben minden évben év vége felé minden tantárgyból vizsgát kellett tenni. Ez kilencedik osztályban még ment is, de tizedikben már nem. Matekból és töriből bukásra álltam, mert egyszerűen nem ment a tananyag. Persze nem akartam megbukni, és a szüleim sem szerették volna, ezért fogadtak mellém 1 magántanárt, Szabolcsot, akiről már halottam. Anyuék felhívták tehát, hogy szükségem lenne magántanárra, és hogy vállalna – e, és ő persze elvállalt. Nagyon örültem neki, hiszen a barátnőm nővérét tanította a másik suliban, és csak áradozott róla, hogy a nővére mindig mondja, hogy milyen helyes, és hogy mennyire tetszik neki, de a tanár észre se veszi. Anyuéknak mondta, hogy majd kint vár rám a buszmegállóban, mert anyuék mondták neki, hogy én még nem jártam arra, mert ő a város másik végén lakott, ami még biciklivel is jó néhány óra lenne. Ezért másnap felszálltam a buszra és elindultam. Egyébként szőke csípőig érő hajam volt, zöld szemeim, a testem karcsú volt a sok futástól, úszástól és a táncóráktól. A koromhoz képest a melleim is pont megfelelő méretekkel rendelkeztek, és emiatt a fiúk sokszor akartak velem járni. Volt már komoly kapcsolatom, de akkor még szűz voltam. Amikor odaértem a megállóhoz és leszálltam a buszról, odalépett elém 1 fiatal férfi és bemutatkozott.
– Szia Szabolcs vagyok, te pedig gondolom Renáta vagy.
– Amikor megtudtam, hogy ő lesz a magántanárom hát azt hittem elájulok. Előttem állt egy férfi, akinél helyesebbet még életemben nem láttam, és vele kell együtt töltenem a napjaimat.
– Jó napot, igen én vagyok az, – mondtam hebegve.
– Rendben. Örülök, hogy ideértél. Először is szeretnélek megkérni, hogy köszönj nyugodtan sziával, nem kell magáznod hiszen még csak 24 éves vagyok.
– Rendben van.
– Oké. Akkor legközelebb sziával köszönj. Most pedig akkor induljunk, és ha odaértünk hozzánk, majd megbeszéljük a tananyagot.