Decameroni este 2. fejezet

– Na, ki lesz a következő? – kérdezte Szveti. Megállapodásuk szerint, aki az első beszámolót tartotta, kijelölheti a következőt. Szveti Dodót választotta, bár ketten Kukit javasolták. Dodó szabadkozott.
– Legyen inkább Kuki a soros, mert más körülmények között, de velem is majdnem úgy történt minden, ahogy az előző este Szveti mesélte. Szveti után még azt hinnélek, hogy én csak kitaláltam az egészet.
– Nincs kegyelem. Igaz, jó zamatú hoztál, de a döntést meghoztuk, kezdheted a szöveget – mondta Kuki, és húzott egyet az üvegből. – Ha bátorság kell, ihatsz te is az üvegből. Azzal folytatta az ivást. Dodo megadta magát.
– Tudjátok, a mi kisvárosunk igazi iskolaváros. Több középiskolába csak lányok járnak. Gimnazista koromban hol az egyik, hol a másik lányiskolával rendeztünk közös ünnepséget. Előfordult, hogy vegyes kórust alakítottunk, és sikeresen szerepeltünk egy-egy hazafias ünnepen. így nagyon könnyű volt ismerkedni, zsúrokra hívtak a lányok. De nem sikerült egy lányt sem hosszabb időre kiszakítani a bandából. Az idei nyár elején a jogászok nagy bált rendeztek: minden egyetemistát mozgósítottak, s kérték, hogy hozzunk lányokat is. Ismerőseim többnyire vidékiek voltak, de többségüknek nagy tanyájuk mellett a városban is volt házuk. Ezekben a házakban sűrűn rendeztünk táncos, társasjátékos összejöveteleket. Próbaként az egyik ismerős lány házához mentem, becsöngettem. Meglepetésemre egy igen csinos, vörös hajú, 35-40 körüli, mosolygó nő nyitott ajtót. Egy pillanat alatt rádöbbentem, hogy ez Klarisz anyja, csak eddig leeresztett hosszú hajjal nem láttam, mindig kalap volt a fején. A mamákra általában nem figyeltünk, erre most egy gyönyörű nő állt előttem, a háta közepéig érő hajjal.
– Nagyságos asszonyom – kezdtem, de nem hagyta folytatni. Elmosolyodott meglepetést eláruló tekintetem láttán, s megkérdezte:
– Klariszhoz jött? Itthon van, de nem mondta, hogy vendéget vár. Jöjjön be, fiatalúr, én vagyok Klarisz anyja, szólítson Tildának. Klarisz egy lenge, inkább hálóingnek látszó ruhában feküdt a pamlagon, s egy nőknek írt folyóiratot lapozgatott. Hosszú, barna haja leeresztve takarta fél mellét. Sötétkék szemében az ablakon bekúszó napfény tükröződött.