Kinga, a pillangókisasszony - tinivel szexelni

Feleségem unokahúga gyönyörű kislányt szült a férjének, aki azután rövid úton elhagyta őt is, meg a lányát is, vissza se nézett.
Mivel nem ment férjhez újra, így a kis Kingának nem volt apukája.
Csak az anyuka, rövidebb-hosszabb ideig tartó kapcsolataiban látott férfit a családban.
Pont ezen rendszertelenség miatt többször vigyáztunk rá mi is, míg kicsi volt.
Mivel én nem vagyok túlzottan társaságba vágyó ember, így gyakran maradt rám a feladat, hogy vigyázzak Kingára, míg a feleségem, meg az unokatestvére "bulizni mentek". Azért is teszem idézőjelbe, mert nem szeretném befeketíteni őket.
Ezek inkább beszélgetős, társasági alkalmak voltak barátokkal, ismerősökkel és nem az italozáson vagy a táncon volt a hangsúly.
Nekem meg nem igazán hiányzott az egész heti rohanás és munka után, hogy még a péntek és szombat estéimen se pihenjek, ezért inkább elvállaltam Kinga felügyeletét.
Én olvasgattam, ő játszott, tévét nézett, néha társasoztunk, de alapjában sok időm volt nyugizni.
Azt a havi 1-2 alkalmat ki lehetett bírni.
Egészen hatodikos koráig. Akkor kezdtek el kibuggyanni az idomai a hormonoktól.
De nem csak a teste változott meg fokozatosan, hanem ő maga is. Persze ez valahol természetes is, hiszen ez a természet rendje.
De Kingánál ekkor kezdtek megmutatkozni annak a jelei, hogy nem volt apukája, meg úgy egyáltalán egy olyan férfi a családban, akire felnézhetett, támaszkodhatott volna.
Természetesen a gondolkodása, jelleme is egyre érettebb lett, így azután rendszeresen beszélgettünk komolyabb dolgokról is, míg a nagyobb csajok, a párom és Kinga anyja felnőtt társaságban múlatták az időt.
Nem mondom, hogy apja helyett apja voltam, mert ez nem igaz. Egyszerűen csak én voltam az a férfi, akit kérdezgethetett olyan dolgokról, amiket másoktól talán nem mert vagy akart megkérdezni.
Legjobb tudásom szerint válaszoltam is a kérdéseire, sőt tinikkel foglalkozó könyveket is elolvastam, mert szerettem volna segíteni neki, amennyire lehet, ha már így alakult az élete.
Viszont először nem tulajdonítottam komolyabb jelentőséget bizonyos dolgainak, de idővel már muszáj volt.
Kezdetben nem tűnt fel, hogy megsimogat, átkarol – ez még jól is esett, hiszen azt mutatta, hogy nem hiába a beszélgetések, tiniként is kezd elfogadni, megkedvelni, pedig csak a rokona vagyok.
De azután ezek az érintések, véletlen és szándékos hozzáérések gyakoribbak és célzottabbak lettek.