Albérlet

Tiszta szívből utálom a költözést, talán azért is, mert elég sokszor volt benne részem. Egyetemi éveim alatt, minden évben máshol laktam/laktunk. Mindig kerestem az olcsóbb, hozzáférhetőbb albérletet, merthogy pénzben nem bővelkedtem soha. Most is egy ilyen helyzettel kellett szembenézni, költöztem, ezúttal egyedül, mivel addigi lakótársam abbahagyta az egyetemet. Pontosabban költöztem volna, ha találtam volna valami jó helyet, de semmi ilyen nem volt kilátásba, addigi albérletemből viszont mennem kellett, egyrészt, mert egyedül maradtam, és nem tudtam fizetni tovább, másrészt, mert bosszantott, hogy a tulajdonos, szinte duplájára emelte a bért. A megmentőm, az egyik tanárom volt, akinek elpanaszoltam nagy bajom. Azt mondta, van egy ismerőse, de előbb meg kell kérdeznie, fogadna-e. És fogadott.

Két nap múlva, már teljes menetfelszerelésben érkeztem a helyszínre. Belvárosi, háromszintes épület, tiszta, nagyon szép és karbantartott lépcsőház, egyszóval tiszta luxus. Tanárom figyelmeztetett, hogy nem fog kelleni bért fizetnem, ellenben szigorúan be kell majd tartani a játékszabályokat. Nem zavart a dolog, az volt a fontos, hogy ingyen lakáshoz jutottam, méghozzá igazi luxuslakáshoz.

Csengettem az ajtón és vártam, hogy valaki beengedjen. A második emeleten ez volt az egyetlen lakrész, és egyáltalán nem tűnt kicsinek.

A mahagóni színű, vastag faajtó, szinte hangtalanul nyílt ki. Egy középkorú hölgy nyitott ajtót. Az ilyenkor szokásos, illedelmes ismerkedés után, megmutatta a szobámat, majd megkért, ha elrendezkedtem, menjek és szóljak, mert szeretne elmondani egy-két dolgot. Nemcsak elegánsan berendezett szobám volt, hanem külön fürdőszobám is, aminek módfelett örültem.

A hölgy, akit amúgy Évának hívtak, magamban csak Éva-mamának becéztem, bár sem a kora, sem a megjelenése nem volt mamás, ismertette a ház szabályait.

Nem akar bulikat a házban, látogatókat pedig, ha lehet egyszerre keveset. Hangos zene vagy való hazajövetel tilos. Dohányozni ellenben szabad... ennek nagyon örültem:) Na de legfőképp az ingyen lakásnak örültem, utolsó éves lévén, reméltem, hogy itt kihúzom a végéig.

Este bemutatta a férjét is, Pétert, akiről messziről üvöltött, hogy kemény . Akkor is épp volt, méghozzá annyira, hogy másnap nem emlékezett rám.