Véletlen találkozás 3. rész

A két nő ölelése lazult. Letörölték a könnyeket, és Ildikó bemutatkozott Iza édesapjának.
Aki, nem tudván mit kezdeni magával, csak toporgott az ajtóban.
Végül aztán a nappaliban beszélgettek egy kávé mellett.
Hamar arra az elhatározásra jutottak, hogy elmennek a kórházba.

Izát sokkolta a sok gép, ami Csongor körül volt. Szinte nem is látta a fiút.
Szívét összeszorította a fájdalom, de elhatározta, erős lesz, és mellette marad.
Látta, hogy karján is és lábán is gipsz van. Teste tele zúzódásnyommal, és tudta, bordatörése is van. És az arca, az a helyes arc, tele horzsolással, lila folttal. Fején is kötés.

Iza lassan 2 hete volt szinte éjjel-nappal a fiú mellett.
Csak aludni és tisztálkodni járt Ildikóhoz.
Egyik reggel, mosdatás közben azonban megtörtént a csoda.
A fiú keze megmozdult. Iza orvosért rohant, azonnal telefonált Ildikónak is.

Mire Ildikó odaért, Csongor teljesen felébredt.
Riadtan nézett körbe, arcára kiült a fájdalom.
Akkor nyugodott meg, mikor Ildikó megfogta a kezét és egy puszit adott az arcára.
Az orvos kérdéseire nem adott adekvát válaszokat. Sőt, teljesen értetlenül nézett rájuk. A két nő kétségbeesve várta a véleményt.
Vizsgálat után az orvos behívta őket a vizsgálóba és elmondta, hogy Csongornak amnéziája van. Nem emlékszik a történtekre, sem az előzményekre.
Iza gyomra görcsbe rándult. "Nem is emlékszik rám" gondolta keserűen.

És tényleg nem emlékezett.

Anyját megismerte, akit folyton arról nyaggatott, hogy került Ő ide.
Iza továbbra is ápolta, olvasott neki, beszélgetett vele.
Mikor Csongor aludt, akkor ő csak ült az ágya mellett szomorúan, néha egy könnycsepp folyt le az arcán.
Az ápolók sajnálták, de ugyanakkor biztatták is, hogy tartson ki, minden rendben lesz.

Egyik délután, Ildikóval együtt ültek az ágyánál. Azt hitték, alszik, de csak a szeme volt csukva a fiúnak.
A múltról beszélgettek, és arról, hogy Ildi mennyire hálás Izának mindenért.
Erre ő elkezdett sírni, hogy mennyire szerették egymást, milyen boldogok voltak, és most, nem is emlékszik rá.
– Mi lesz, ha nem emlékszik majd rám? – szipogta.
– Meglátod, hamar eszébe jutsz – próbálta vigasztalni.
Csongort nem hagyta nyugodni ez a beszélgetés, de hiába, nem emlékezett a lányra.
Álmában megjelentek a múlt eseményei, de nagyon halványan derengett benne a lány emléke.