Az örömtanya rabszolgái 13. rész

Hatalmas orgiát csináltak a nap hátralevő részében. Nem kímélték a rabszolgákat sem. Edit azt hitte, már túl van minden lehetséges perverzitáson, ami a szex-szel kapcsolatos. Tévedett.
Hasra fordították, és úgy kötözték a padhoz. Mindhárom férfi megdugta a seggét, miközben a két nőt ki kellett nyalnia. Elöl, hátul. Amikor végeztek, már megkönnyebbült, hogy teljesítette a kéjencek igényeit. Ekkor azonban valami hideg nedves dolog ért a fenekéhez. A meggyötört lyukból lassan csordogált ki a sperma. Érdes nyelv gyors mozgása ijesztette meg a kiszolgáltatott nőt. Jack, a dobberman nyalta a seggét.
– Ne! – kiáltott fel Edit.
– Nem tetszik? – kérdezte a Doki.
– Könyörüljetek rajtam!
– Nyugi, csak seggbe fog kúrni. A pinádhoz nem fér hozzá.
– De, ez egy !
– Ő nem egy , hanem Jack, te kurva! – rivallt rá Judit.
– Aú! A hátam! – reagált Edit arra, hogy Jack a két mellső lábával a hátára telepedett.
– Segíts neki szöszi, nem talál bele a seggébe! – utasította Lajos Annát, aki odalépett az állathoz. Megsimogatta a begerjedt hátát, óvatosan megfogta a vérbő nemi szervét, és beigazította Edit végbelébe. A behatolás után a dög párzó mozdulatokkal ostromolta a sikítozó rabszolgát. Anna mindvégig azon igyekezett, hogy ki ne csússzon a Edit seggéből. A két férfi röhögve figyelte az aktust, miközben a Doki Judit pináját hágta, Lajos pedig Pétert tette magáévá hátulról. Jack, miután vonyítva ürítette nedveit a nőbe, lihegve nyálát csorgatva lemászott a hátáról. Anna szemével kísérte a kielégült állat mozgását, ahogy az élvezkedő emberi állatok között elvonulva letelepedett a szoba sarkában. Edit zokogott az átélt borzalomtól. A mellé guggoló nő megpróbálta megvigasztalni.
– Jól van! Vége! Próbálj meg pihenni!
– Rohadékok! – sziszegte a fogai között sírva.
– Azok. – helyeselt Anna – De Te még szerencsés vagy!
– Miért?
– Nekem minden nap kefélnem kell vele, és utána le is kell szopnom.
– Hánynom kell!
– Tedd!
– Jó Istenem, mit kell még elviselnem?
– Kapcsolj ki minden érzést, ami emberi. Különben megőrülsz.
– Nem tudom!
– Az baj. Akkor sokat fogsz még szenvedni. – lehajtott fejjel folytatta – Én már nem érzek semmit, csak játszom.
– Ez neked játék?
– Nem nekem, nekik.
– Miért tűröd el?
– Mert nincs hová mennem, és ha jó kislány vagyok, egész jól bánik velem.
– Az mit jelent?