Utálja a férfiakat

Egy érettségi találkozó mindig jelentős esemény az ember életében. Mi a 15 évesre jöttünk össze ezen a szombati napon. Szép időt fogtunk ki s jó hangulatban zajlott le minden. Megörültünk egymásnak s meghatódva léptük át az egykor annyit koptatott iskolaküszöböt. Elég sokan összeverődtünk, mert mindenki magával hozta élete párját, csak a gyerekek maradtak odahaza. Én egyedül mentem el, mert a feleségemmel épp akkortájt szakítottunk
Mindenki beszámolt róla, hogy mi minden történt vele az elmúlt öt évben, legutóbbi találkozásunk óta. A létszám persze nem volt teljes, a hiányzók közé tartozott Vali is, aki a tízéves találkozóra sem jött el. De ő egy speciális eset, aki be sem fejezte a középiskolát, mert harmadikban kimaradt s azóta se láttuk. Állítólag megszökött egy kosarazóval s most valahol külföldön él. Nem igen kell rajta csodálkozni, hogy ilyet tett, mert szép, koraérett lány volt, aki erősen érdeklődött a férfiak iránt. A férfiak, és nem az osztálybeli fiúk iránt, ami bizony eléggé rosszul esett nekünk – nekem legalábbis. Olyan hosszú combjai, mint Valinak, az egész iskolában sem volt másnak, éppen ezért a tornatanárunk rábeszélte, hogy foglalkozzon magasugrással, s nem maradt titokban, hogy a siker érdekében a tanár úr külön edzéseket tartott neki. S akkor egy szép napon hopp, meglépett a kosarazóval – a nők már ilyen hálátlanok.
A gondolataim épp Vali körül keringtek, amikor egyszer csak kinyílt az ajtó és belépett rajta Ő MAGA. Egy pillanatra csend támadt, megállt a levegő s az én lélegzetem is elakadt. Szinte nem akartam hinni a szemeimnek: ez a bombázó lenne az én egykori szimpátiám? Semmi kétség felőle, csakis ő lehet: hosszú izmos combjait alig takarta egy darabka szoknyaféle, karcsú dereka felett formás melleken feszült a blúz, arcát vastag réteg smink takarta, fején az akkor divatos torzonborz frizura díszlett, aminek láttán az embernek az volt a benyomása, hogy a viselőjét valaki biztosan egész éjjel „kócolgatta”. A fiúk hangosan füttyentettek, a lányok pedig – szerintem – sorra elsápadtak.
– Sziasztok! – köszönt be Vali. – Elnézést, amiért elkéstem, de belekerültünk egy óriási dugóba s azt hittem már, hogy estig se jutunk ki belőle.
– Nem baj, Vali, fő, hogy megjöttél – fogadta barátságosan az osztályfőnök – . Keress magadnak egy széket, s ha kifújtad magad, meséld el szépen, mi történt veled, amióta nem láttunk.