Vera a közösben 8. rész

A tiltott gyümölcs akkor is nagyon finom, amikor nincs is igazán tiltva. Amióta megismerkedtünk Lacival és a többiekkel, folyamatosan ezt érezzük, és sokat beszélgetünk erről a barátnőmmel. Vera ösztönösen jól tud szeretkezni, nem csak fekszik, mint egy darab fa, hanem lelkesen, száz százalékosan örömet próbál nyújtani a férfinak, és ezt ő is nagyon élvezi. És amikor mindezt más férfinak adja, és látom a szenvedélyt, azt a bódult, szikrázó, szinte kézzel fogható élvezetet, az fantasztikusan izgató pillanat. Na persze én se panaszkodhatok. Erika, de még inkább Sári felejthetetlen pillanatokat okoztak nekem az ágyban. Hát igen, a tiltott gyümölcsbe én is szívesen harapok, és nagyon ízlik, amit benne találok.

Késő, hideg ősz volt már, mint most, mikor ezeket a sorokat írom, amikor Peti és Sári új helyre költöztek. Korábbi lakásuktól megválva egy kis kertes házat vettek Budapest egyik peremkerületében. Azon a hétvégén meghívtak minket, nézzük meg, milyen. Menjünk el vacsorázni, aztán körbevezetnek minket új otthonukban. Mind tudtuk persze, hogy ez mit jelent, de még annyi idő és kaland után is nagyon izgatottak voltunk egy ilyen invitáció hallatán. De ez így is van jól. Ha elmúlik a varázsa, akkor talán már nincs is értelme csinálni.

Egy belvárosi étteremben költöttük el a vacsorát, de a helyzetet már itt is megkavartuk egy kicsit. Kitaláltuk, hogy "cseréljünk párt", vagyis már a vendéglátó egységbe is úgy érkeztünk és foglaltunk helyet, hogy Vera Petivel, Sári pedig az én oldalamon helyezkedett el. A vacsora ettől egy kicsit (Kicsit? Nagyon is! ) izgalmasabb lett. Szinte szikrázott a levegő attól, ahogyan egymásra néztünk, megváltoznak ilyenkor az apró gesztusok. Ki kinek a párja, ebben a helyzetben mit enged meg magának az ember... Mindkét lányon érezni lehetett, hogy izgatja őket a helyzet, egyfajta finom, elegáns előkészülete volt ez az éjszakának. Határozottan intenzívebb érzés volt így, érezvén, hogy a másik nőjét cirógatja az ember maga mellett.

Ezt a visszafogott, de robbanni készülő izgalmat mentettük át Petiék új házába is. A kis épülethez nagy kert társult, aminek meg volt az az előnye, hogy a szomszédok még véletlenül se hallhatnak vagy láthatnak semmit. Nem a fal másik oldalán, hanem szó szerint fákon és bokrokon túl voltak. Estére kifejezetten csípős hideg lett, a házba belépve azonban szinte arcul ütött a meleg, szinte nehézkesen fülledt levegő.
– Mennyit költötök ti fűtésre? – kérdeztem Petit.