R

alf

és

alf

ze

alf

ge

alf

n

Én nem szoktam inni.
Egyszerűen nem szeretem az ízét (vagy csak tudat alatt nagyon tartok attól, hogy túlzottan leomlanak a gátak? :)).

Viszont kukkolni és hallgatózni azt szoktam.
A házunkban lakik egy vörös hajú, középkorú csajszi, nevezzük most Natáliának.
módon tudja élvezni a szexet. No nem velem, hanem a barátjával. Olyan hangos szeretkezés közben, hogy a lépcsőházban simán lehet hallani mindent, ami bent a szobájukban zajlik. Azt, hogy hol is tartanak épp. Ráadásul nyáron, még a kis szellőzőt is kinyitják a lépcsőház felé a bejárati ajtajukon. Na akkor konkrétan olyan, mint ha ott állnál mellettük – minden értelemben:)

Legutóbb is hallgatóztam egy kicsit, mert már hetek óta nem értem tetten őket.
Viszont sokszor hallottam, ahogy veszekednek egymással.
Olyankor nem is maradok, hiszen esélytelen, hogy bármi izgalmas történjen, maximum a napi gondjaikkal vagyok képben – ez utólag mondjuk jól jött.
Szóval először nagy csend volt odabent.
Füleltem, majd hüppögést hallottam. Már épp indulni akartam tovább, amikor Nati váratlanul feltépte az ajtót...
Ott állt kisírt szemekkel, épp indulni készült. Mindketten legyökereztünk a meglepetéstől.
Hirtelen nem tudtam jobbat kitalálni:
– Ne haragudj, csak sírást hallottam, azt hittem valmi baj van – mondtam.
– Semmi gond, csak tényleg nem érzem most teljesen jól magam lelkileg – válaszolta.
Először nem értettem, hogy miért ezt válaszolta, hiszen annyira egyértelmű volt, hogy hallgatóztam.
– Tudok valamiben segíteni? – próbáltam menteni a helyzetet.
– Á, azt hiszem nem – mondta elcsukló hangon, és egy kicsit megingott.
Megfogtam a könyökénél, nehogy elessen, de akkor már jobban megrogyott a lába. Közelebb léptem, megtámasztottam, hogy el ne essen, ekkor megéreztem rajta a .
Ahha. Hát ezért nem rakta össze a tiszta képet az előbb, mert nem forog úgy az agya, mint kellene.
A lába meg ezért rogyadozik alatta.
– Gyere, ülj le – mondtam, és bekísértem a konyhába, majd leültettem a székre.
Két üveg bontott vörösbor volt az asztalon, az egyik félig teli, a másik is jócskán meg volt kezdve már.
– Mi a baj?
– Csúnyán összevesztünk a barátommal – felelte. Ő elment én meg itt bőgök órák óta és nyakalom a , pedig úgy sem old meg semmit. Azt hiszem egy kicist be is rúgtam már tőle.
"Kicsit... " – gondoltam magamban. Ez nem kicsi, ez igen méretes volt.