Céges csapatépítő

Mivel éppen akkor nem volt barátnőm, így tulajdonképpen senkinek nem tartoztam magyarázattal – magamon kívül. Egyesek tudni vélték, hogy jó páran más ágyában keresik a boldogságot a céges csapatépítőkön. Én – eléggé józan életet élvén – biztos voltam benne, hogy velem ilyesmi nem fog megtörténni, mert annál jobban vigyázok magamra, és mivel soha senkinek nem is tartottam a gyertyát, ezért erre a pletykára is többnyire csak városi legendaként gondoltam. Végül is csak két szabályomat szegtem meg. 1: megtörtént velem a csapatépítőn (mint már említettem, legalább nem félrelépésként kellett utólag elkönyvelnem, és azt persze a "baleset" után továbbra sem tudtam biztosan, hogy mással is megesett-e ilyesmi, bár gyaníthatóan igen), 2: kolléganőm volt, akivel elkövettem a bűntettet. Pedig abszolút nem úgy indult.

Céges csapatépítő. Délelőtt meg kora délután fürdés a Balatonban, napközben ebéd, meg sportprogramok, amikkel még el van az ember, én rendszeresen részt veszek az ilyenkorra kiírt alkalmi focikupán. Késő délutánra beáll az agyhalál, nincs megfelelő társaság, a normális kolléganők, akikkel beszélgethetnék, eltölthetném az időt, estig letipliztek a városkába, és sorra csak jönnek azok a fárasztó, halálosan unalmas kollégák, akikkel való találkozás után az ember örül, hogy több telephelye van a cégnek, és ők szerencsére másikon dolgoznak, tehát elég évente 1-2 alkalommal találkozni velük. De ráadásul ők már 1-2 órával a vacsora előtt kotta , szóval ez számomra, színjózan emberként, még inkább feldobja a velük való traccsolást. Fél nyolc körül vacsora, majd utána a nagyvezír elmondja, hogy mennyire tuti és jól teljesít és hasít a cég, a nehéz helyzet ellenére, az évfordulósokat megajándékozza, aztán kötetlen program. Valami béna dj a Balatoni nyártól kezdve az épp aktuális slágerekig nyomja a talp alá valót, és a – kevésbé és jobban – táncolni vágyók már ropják. Én elhúzok egy kisebb terembe pókerezni (innen – is – ered az itteni nick-em), egyesek már nem mernek ellenem játszani, és már azoknál is van kollegiális respektem, akik korábban utáltak, mert tudják, hogy elég jól játszom. Éjfél körül, miután sikerült a többséget megszabadítanom az aprópénzétől, vége a pókernek.