Harmadik élményem

Három nap múlva anya dühösen jött haza, mert távolról sem volt olyan súlyos a nagymamám betegsége, mint azt gondoltuk. Nem kapott rajta semmin, de elég furcsán viselkedett, mintha érezte volna, hogy valami nincs rendben. Egyfolytában engem szekált, és amikor András egy újabb "üzleti" útra ment Ukrajnába, kiborult a bili. Reggel elfelejtettem bezárni a szobám ajtaját és rajtakapott, amint masztizok. Ez talán még nem lett volna nagy baj, máskor is megtörtént velünk, de most azért kapta fel a vizet, mert az ő régi, kedvenc fűzője volt rajtam. Elkezdett ordibálni, hogy mit képzelek, milyen rohadtalak vagyok stb., majd kiborította a fehérneműs fiókomat, megnézze, nem e loptam el tőle mást is. Addig kutakodott, míg kezébe került az a bugyi, mely akkor volt rajtam. Ki se mostam, úgy tettem el emlékbe. Rögtön kaptam két pofont és megkérdeztem, hogy kinek a spermája volt rajta. Persze nem mondtam el, erre megint jött kettő, majd megragadott és az arcomba nyomta, hogy alig kaptam levegőt.
– Rohadt, büdös kurva! – ordította – Szereted a spermát mi?
Ekkor váratlan dolog történt. Mintha megszakadt volna valami bennem, már nem féltem tőle, sőt, mélyen a szemébe néztem, és az arcában vágtam mindazt, ami már nagyon rég kikívánkozott belőlem:
– Igen imádom az ízét, ahogy melegen végigfolyik a testemen. Imádom, ahogy egy férfi átkarol, ahogy a farka belém hatol, élvezem, ha megbámulnak az utcán. Szerettem a szexet! Ahogy te is! Te hányszor tetted szét a lábad idegen férfiaknak? Szóltam én akkor bármit is? Haragudtam rád, azért mert suliban egyfolytában az ment, hogy az anyám egy kurva és milyen szerencsés vagyok, mert szophattam a hatalmas csöcseit?
Éreztem, ahogy könnybe lábad a szemem és hangom egyre fátyolosabbá válik, de azért befejeztem:
– Nem, mert én szeretlek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy.
Ő is sírni kezdett, ahol csak ért puszilgatni kezdte keze nyomát.
– Ne haragudj kicsim – suttogta. – Ne haragudj rám, én is nagyon szerettelek. Most annyira zavaros minden, nem akartalak bántani.
Átkaroltam tarkóját, és ahogy az arcán pergő könnycseppeket néztem, hirtelen nagyon elszégyelltem magam.
– Csak tudod – folytatta – nem akartam, hogy olyan legyél, mint én...
– De olyan vagyok – szakítottam félbe – pont olyan.
– Azt látom – mosolyodott el – igazi kívánatos nő lettél. Az én pici ki Renim felnőtt. Még egy pár hónap és nagyobb melltartót kell, vegyünk neked.