A falakon innen, avagy újra szól a hatlövetű

Felkelni nem volt erőm, húzott az ágy. Hasonló esetekben már biztosan aludnék, de most kiváncsi voltam, hogy ki unja meg a tétlenséget, vagy mindenki belelustul, s szomjasan alszunk el. Mondjuk Gabiban nem bíztam, ő ha nem változott meg, akkor biztosan nem kel fel, Móni most már majdnem elaludt... A szomszéd szoba ágyának reccsenése törte meg a csendet: rövid vacakolás után Andi körvonalai rajzolódtak ki a derengő homályban: "Merre találok poharakat? " A fürdőbe küldtem, ahogy felkapcsolta a villanyt meglepődtem, egy szál trikóban nyúlt a poharak után, mozdulatának lendületével "kigurultak" keblei a trikó pántjai között, de még ennél is édesebb volt, hogy nem volt rajta bugyi...
Tálcán hozta a poharakat, én már nem pattantam az üveg felé, mert bizony meztelenségem mellett ágasom lüktetése is visszahúzódásra . Sehol egy ruhadarab, a paplant mégsem tekerhetem magamköré. "Bocs hogy ilyen fényt kapcsoltam, de nem szívesen török össze semmit", mondta Andi, s már mellettem is állt az ágy szélénél, vöröses barna, pamacs szerű domborulat az arcom felett, nem szokványos: "Leülsz? ", kérdeztem, mire már ott is volt, s hogy ne üljön az ágyneműre, egyik kezével félrehajtotta, csupasz testem felét kitárva. Móni felült, mellei még az előbbiek hatását mutatták. A poharak töltését már Gabi sem hagyta ki, kis alsónadrágjában jött át. Érdekes, hogy Gabi Andi ruházatán semmi érdekeset nem vett észre, számára természetes volt, de Móni fedetlen testéről nem tudta levenni tekintetét. Ő persze mintha fázna kicsit közelebb húzta magához a palant, de persze nem nyakig, éppen anyira, hogy a takarás hatására még szebbnek látszottak mellei. "Milyen szép vagy kedvesem! " szóltam felé, "igyunk a szépségre, igyunk Andira, Mónira! " Koccintottunk, s közben a takaróm alatt feszült a kiváncsiság, ebben nem lehettem egyedül, mert Gabi nadrágjában is egyre erősebben körvonalazódtak méretei.