Két Ági lábai között avagy Milyen egy férfifaló nőstény

Ti tudjátok, milyen egy férfifaló nőstény? Én már tudom: pont olyan, amilyennek a neve is mondja – zabálja a férfiakat. Nekem volt szerencsém egyhez, ezt fogom most elmesélni. De hogy jobban megértsétek az esetet, elmondom előbb az előzményeket. (Aki pedig csak a "lényegre" kíváncsi, az most ugorjon egy nagyot. )

Amikor a harmincadik életévemet betöltöttem, elhatároztam, hogy megnősülök. A szebbik nemmel szerzett tapasztalataim ugyan nem voltak valami kedvezőek: erősen hajlottam arra a véleményre, hogy minden nő kurva. Akkor most melyiket válasszam? Mert nem volt hiány, annak ellenére, hogy nem vagyok egy férfiszépség, de mivel jól fizetetett állásom volt, meg azért kimondottan visszataszító sem vagyok, így hát ragadtak rám a lányok. Hogy kihasználtam őket? Végeredményben úgy is fogalmazhatunk. Mert többségüket egy-kettőre ágyba vittem, majd menesztettem, ahelyett, hogy – mint ahogy ők elképzelték – feleségül vettem volna valamelyiküket. Már csak azért sem igazán tetszettek, mert ilyen könnyen beadták a derekukat. Egyébként érthető a viselkedésük: jó férjanyagnak tűntem – s a cél szentesíti az eszközt.
És akkor megtörtént a csoda.
Egészen véletlenül összehozott a sors egy a középiskolát frissen végzett lánnyal, aki – nem fogjátok elhinni – még szűz volt. Képzeljetek el egy fiús testalkatú, de bájos pofijú rövid hajú hajadont – ez volt Ági. És még nem járt benne egyetlen férfi sem! Mindjárt tudtam, hogy ő az igazi, senki más. Nem is gondolkodtam sokat, hanem szabályosan megkértem a kezét s az esküvő napját is rövidesen kitűztük. Igyekeztem nagyon finomnak mutatkozni, ami legjobban abban nyilvánult meg, hogy – közös megegyezés alapján – az első szerelmi aktust a nászéjszakára tartogattam. Vidéki lány volt, úgy gondoltam, ezzel a szüleinél is szerzek egy-két jó pontot. Rendeztek is hetet-hét országra szóló lakodalmat, amely a lehető legjobb hangulatban zajlott le. A lagzi főhőse azonban nem a menyasszony volt, hanem leendő anyósom, aki végigtáncolta az éjszakát. Mindenki őt csodálta, őt dicsérte, amint tűzpiros ruhájában ropta a csárdást, miközben a szoknya majd szétrepedt izmos farán, a mellei pedig izgatóan remegtek a zene ritmusára. Mi Ágival csak olyankor csatlakoztunk a táncosokhoz, amikor nagyon muszáj volt.