Nyaralás az unokatesóimmal 2. rész

Ébredéskor persze kitárgyaltuk Ritával az esti dolgokat.
– Hát, nagyon hülye egy ötlet volt ez a nudizás! – mondtam keserűen. – Szegény Norbi totál kikészült. Legszívesebben felpofoznám magam!
– Állati égő lehetett neki – sóhajtott fel Rita – mi meg nagyon szemét módon bántunk vele, pedig nem ezt érdemelte volna!
– Ne is mondd, azt hittem, elsüllyedek a szégyentől, amikor láttam, ahogy ott ül a kád szélén és zokog. Majdnem megszakadt a szívem, úgy megsajnáltam – mondtam és elfutotta a szememet a könny. Rita szipogott, aztán ő is bőgött egy sort.
– Na most találj ki valami normális megoldást – hüppögte – mert valahogy bocsánatot kell kérnünk, amiért ilyen magalázó helyzetbe hoztuk. Persze a helyében én soha nem bocsátanám meg ezt a gyalázatot. Most hogy a fenébe tegyük jóvá a marhaságunkat?
– Fogalmam sincs – mondtam csüggedten. – Minden attól függ, hogy Norbi mit mond, ha először találkozunk.
Erre nem kellett sokat várnunk. Amikor a fürdőszobába indultunk, Norbiba ütköztünk, éppen végzett a tisztálkodással. Köszöntünk neki, de nem is fogadta, hideg tekintetét ránk sem emelve, közönyösen ment el mellettünk, mint ha ott sem lennénk. Nagyon kényelmetlenül éreztük magunkat. A reggelinél találkoztunk legközelebb. minket a lelkiismeret, attól is tartottunk, hogy Norbi Teri mama előtt szóba hozza a történteket, de ő megint még csak ránk sem nézett, nem szólt hozzánk, az esti dolgokról sem tett említést, szótlanul ült az asztalnál, mi pedig nem mertünk vele beszélgetést kezdeményezni.
Még Teri mamának is feltűnt, hogy néma csendben eszünk, pedig máskor rimánkodnia kellett, hogy legyünk már egy kicsit halkabbak.
– Mi a csuda van ma veletek? – kérdezte aggódva. – Norbikám, egész sápadt vagy, jól érzed magad, kisfiam? – tette a fiú homlokára a kezét. – Hál’ istennek lázad nincs – könnyebbült meg – de akkor mi történt veled?
Összeszorult a gyomrom, amikor Ritára néztem, aki még a szemét is behunyta ijedtében, úgy várta Norbi válaszát.
– Nincs semmi bajom Teri mama, hidd el – mondta nyugodt hangon a fiú. – Elég rosszul aludtam az éjjel, de biztos, hogy ez csak a tegnapi fárasztó utazás miatt volt.
– Jól van kisfiam, te csak pihenj egész nap, majd a lányok segítenek nekem.
Norbi hidegen ránk nézett, de nem szólt hozzánk.