Gyönyörteli örökség 4. rész

Marika álmosan ébredt. Kezei lábai nehezek voltak. Felkelt, akkor vette észre, hogy az análizgató még mindig benne van. Kihúzta, és az erre fenntartott fertőtlenítős tálba rakta, úgy, hogy a motor nehogy elázzon, aztán a barlang végében álló zuhanyzóba ment, és vett egy forró zuhanyt, de fáradtsága nem múlt. Visszabújt az ágyba, és halkan, Hogy Imrét ne ébressze fel bekapcsolta a tévét. Reggel kilenc óra volt. Nézte a híreket, aztán valami természetrajzi film kezdődött. Imre is mocorogni kezdett, aztán álmosan felé fordult.
– Mi történt? – kérdezte.
– Kilenc óra – mondta az asszony.
– Fáradtnak látszol – ült fel a férfi.
– Az is vagyok, azt hiszem, túl sok volt az élmény – nevetett.
– Nem, nem csak az a baj – bólogatott a férfi, – hanem nem láttuk két napig a napvilágot. Azért ésszel kéne élvezkednünk. Ma délelőtt kimegyünk kicsit, és megnézzük, hogy a felszínen mit is örököltél.
– Jó, én már tusoltam – mondta az asszony.
– Irgumburgum, nélkülem? – fenyegette meg tréfásan a takarót magára húzó asszonyt Imre, majd aggódva nézte meg kedvese homlokát, hogy nincs-e láza, de az hűvös volt. Gyorsan letusolt, aztán hozta a reggelit. Az asszony lekváros kenyeret evett, és tejeskávét ivott rá. Látszott, hogy a lekvár napsütötte energiája jót tesz neki. Gyorsan felöltöztek, és felmentek Aliz néni nappalijába. Marika is nadrágot húzott, és mindketten pulóvert vettek fel, aztán átmentek a konyhába.
– Jó napot! – köszönt csodálkozva nekik Eva. – Nem érezték jól magukat?
– Dehogynem – mondta Imre – csak most már szeretnénk oda kint is körülnézni. Kaphatnánk két lovat?
– Persze – tette le a főzőkanalat Eva. – Előtte nem akarnak egy kávét, addig csomagolok maguknak, ha egész nap kinn akarnának maradni.
– Köszönjük, bár úgy terveztem, ebédre visszajönnénk, nem akarjuk önt feleslegesen fárasztani.
– Nem fáradság, mindenkire egyformán főzök – nevetett az asszony, és kihúzta a sütőből a malacot, amit vacsorára készített, legalább tizenkét emberre, és meglocsolta . – A nőtlen béresekre is én főzök – mondta, aztán odatette a tűzhelyre a kávét. Marikáék leültek, és élvezték az otthonias légkört. Bejött Peter is és ő is csodálkozva nézett rájuk.
– Lovagolni akarnak – közölte a tényt a férjével Eva, az pedig bólintott, és elfogadta Imre kézfogását.