Clawdia 3. rész

Zoli tenyere rátapadt a mellette heverő nő domború szemérmére, ujjai lágy tapogatózással kutatták a kusza szőrzete közé rejtőző finom redők titkait.
– Most éppen megérintetted a csiklómat – tanította Clawdia a mohó fiút. – Csak nyugodtan. Érzed, ahogy dagad, domborodik?
A kamaszfiú igyekezett a nő kedvére tenni. Most, hogy minden vágya teljesül, és már mindketten meztelenek lettek, felszabadultnak érezte magát. Eddig a vad, sokáig magába fojtott vágy hajtotta minden mozdulatát, most már úgy érezte, megismerkedhet a szex kifinomultabb oldalával is.
– Egy szűz kislányra nem ronthatsz rá úgy, mint ahogy velem tetted. Persze félre ne értsd... Ó! – sóhajtott a nő. – Most nagyon jól, finoman csinálod. Csak folytasd, te gyerek...
Clawdia abbahagyta az oktatást, saját ölére koncentrált, ahol a fiú fürge ujjai belemélyedtek bőven nedvedző, lüktető résbe. A kamasztenyér a kusza szőrű szeméremdombról lesiklott a csiklója fölé, és átvette a gyengéd, vékony ujjak helyét, azok meg még lejjebb bebújtak a széttárt combok közti meleg barlangba. A nő kicsit sajnálta, hogy a fiú olyan gyorsan megunta a redői közül kibukkanó érzékeny pöcköcske babrálását, de a testébe merülő három vékony ujj szorgalmas hüvelydörzsölése enyhítette magára hagyott csiklójának bánatát.
– Most nyomd belém magad! – hörögte a nő rekedt hangon következő kívánságát. – Rendesen... – lihegte akadozva, felajzva.
A fiú most is azonnal szót fogadott. Nyurga pénisze céljára nézett, csípőjét a nő fölé tolva Zoli ráfordult a hanyatt fekvő nőre. Mellkasa rányomódott Clawdia szétomló melleire, feje a nő bal vállához került, szétterülő hajából magába szívta az alatta fekvő bódító illatot. A nő jobb keze a szemérme fölé kerülő merev szerszámra csúszott, és maga pontosította merre döfjön le a föléje magasodó ágyék.
Zoli karcsú szerszáma mélyen merült a rásimuló izmos falú, bőven nedvedző mézes csuporba. A két egymásra nyomódó szeméremcsont ettől mozdíthatatlanul összenőtt: a nő altestét a fiú ágyéka nyomta a szőnyegre, a fiú csípője ékként szorult a két félig felhúzott, széttárt comb oszlopa közé. Clawdia hüvelye kesztyűként simult rá a benne meredő, fogva tartott, duzzadt farokra.
– Mozogj drágám, mozogj bennem – sóhajtotta a mennyezetre meredve, és abban bízott, hogy a fiú ágyéka hamarosan megmozdul, és így már az ösztönök újra megtehetik a dolgukat.