Önfegyelmi 2. rész

Sandynek mindig gyorsabban járt az esze, mint nekem, most is ő válaszolt helyettem:
– Csak beszélgetünk. Nem tudsz aludni valamiért?

Susan besétált és Sandy mellé telepedett:
– Igen, és miről beszélgettek?
– Csak a suliról, meg mindenféléről, tudod.

– Nos, úgy tűnik, a beszélgetés jócskán ellaposodott, mióta átjöttetek – jegyezte meg csendesen Suzy.
– Én... nem értem, miről beszélsz – próbált Sandy hárítani. Még a homályos szobában is érezni véltem, hogy elpirul.

– Akkor hadd mondjam tagoltabban – mondta Suzy ugyanazon a csendes hangon. – Épp csak az előtt ébredtem, hogy átjöttetek ide. Akkor az volt a témátok, hogy jól megnézitek egymást és hogy egyáltalán nem vagytok perverzek. Az utolsó dolog az volt, hogy nem tesztek egymással semmit, és ennek már vagy félórája. Szerinted mire gondolhattam?

– Semmire – vágta rá Suzy. – Hagytam, hogy Rick megnézzen, én is megnéztem. Aztán ágyba bújt és azóta beszélgetünk.
– De miről? – érdeklődött Suzy változatlan síri hangon.
– Tudod, dolgokról – válaszolt Sandy.
– Fogadni mernék, hogy a dolgok egyike a szex volt.

– Hát, nos igen.
– Jó sokat vártam, és most is csak azért jöttem át, hogy semmi egyéb ne is történjen, szóval hogy a dolgok ne csússzanak ki a kezetekből.

– Tényleg csak beszélgettünk – duzzogott Sandy.

– És te, Rick? – fordult felém Suzy. – Megkukultál, mióta bejöttem?
– Én... nem – köszörültem meg a torkom. – Ahogy Sandy is mondta, csak ülünk itt és beszélgetünk.
A merev farkam már csak távoli emlék volt, és látszott már, hogy a kiadós orgazmus, ami felé nagy léptekkel haladtam, semmivé foszlik. Suzy eltökélten tenyerelt bele titkos és intim játékunkba.

Ültünk egy darabig a süket sötétben, aztán Suzy szólalt meg:
– Rick, tényleg fantáziáltál rólunk, miközben napoztunk?

Sandy közbeszólt:
– Hmmm. Nekem úgy tűnik, egy kissé korábban kezdtél a hallgatózásba, mint ahogy elmondtad.

– Talán igen – válaszolt Suzy. – Úgy festett, hogy mindketten benne vagytok egy jó kis kufircban, mint valami perverzek, legalábbis a beszélgetés fonala e téma körül tekergett, nem gondoljátok?

– Nem azért jöttünk át, hogy kufircoljunk – szólt közbe Sandra mérgesen.