Nyaralás az unokatesóimmal 1. rész

Erre a nyaralásra sokkal nagyobb izgalommal készültem, mint az előző két évben.
Hárman vagyunk unokatestvérek: Rita és én januárban múltunk 16 évesek, Norbi meg ősszel lesz 15, és már kisgyerekkorunk óta mindig együtt nyaralunk Teri mamánál, szüleink legidősebb nővérénél. Teri mama fiatalasszonyként özvegysorsra jutott, soha többé nem ment férjhez, nem volt, csendes magányban éldegélt egy gyönyörű hevesi faluban. Testvérei – a szüleink –, hogy enyhítsék magányát, nyaranta Teri mama szerető gondoskodására bíztak bennünket, így hol két hetet, hol másfél hónapot töltünk hármasban nála. Szinte együtt nőttünk fel, nagyon szerettünk együtt lenni, de az utóbbi két nyáron Norbi nem volt velünk, mert amikor az édesapja külföldön kapott munkát, az egész család Németországba költözött, és csak nemrég jöttek végleg haza. Mi persze azért közben rendszeresen leveleztünk, meg telefonon is beszélgettünk, de mindeddig csak a kintről küldött fényképeit, meg videóit láthattuk, éppen ezért alig vártuk már, hogy végre személyesen is találkozhassunk, nagyon örültünk, hogy újra együtt nyaralhatunk úgy, mint régen.
A kora délelőtti vonattal érkeztem, az állomáson rögtön felfedeztem az integető Ritát, de a vele lévő csinos, nyúlánk pasit alaposan szemügyre kellett vennem, hogy felismerjem benne Norbit.
– Csakhogy megérkeztél végre! – ugrott a nyakamba Rita, aztán átengedett Norbi ölelésének.
– Hát te micsoda egy komoly fiatalember lettél! – pusziltam meg lábujjhegyre ágaskodva a szép arcú srácot. – Alig ismerek rád!
– A komolyság azért még változatlanul nem a fő erényem! – vigyorgott elégedetten. – De most már induljunk, mert Teri mama is nagyon vár téged. Tudod – tette hozzá magyarázólag, miközben felmarkolta a cuccaimat –, azért érkeztünk korábban, mert apu hozott le kocsival és Ritáért is beléptünk útközben.
Amíg az állomásról hazasétáltunk, Norbi a kinti élményeiről mesélt, én meg egyfolytában őt figyeltem, de úgy vettem észre, Ritát is nagyon meglepte, hogy a fiú mennyire megváltozott mióta nem láttuk: a három évvel ezelőtti, gyerekes külsejű kissrácból mostanra szép arcú, magas, karcsú testű, vonzó megjelenésű nagyfiú lett.
A jóságos, drága Teri mamánk a szokott kedvességgel fogadott, és természetesen a lecuccolás után máris asztalhoz kellett ülnünk ("Csipegessetek egy kis hazait, ne mindig azt a vacak hamburgert egyétek! "), aztán, amikor már levegőt is alig kaptunk, kerek perec kidobott bennünket ("Itt nekem ne lábatlankodjatok, ebédig ne is lássalak benneteket, mars a kertbe lustálkodni! "), így aztán szedtük a sátorfánkat, felvettük a fürdőruhánkat, és levonultunk a hatalmas kert végébe napozni.