Önfegyelmi 1. rész

Minthogy ez a történet a nővéreimről, Sandyről, Susanról és rólam szól, illik elmondanom, hogy a lányok nem vér szerinti testvéreim. Ők azonos szülőktől származnak, én csak féltestvérük vagyok, de együtt nőttünk fel életünk kezdeti szakaszában.

Akkor még szüleinkkel laktunk – a mi lakrészünkben ők az egyik szobában én meg a velük szomszédosban, de közös ajtónk az idő nagy részében jobbára zárva volt.

Olykor-olykor előfordult, ha nem tudtam aludni, csak átkopogtam, hogy beszélgethessünk. Semmi különösre nem kell gondolni, csak letelepedtem ágyuk közé a padlóra, és mindenfélét meg tudtunk beszélni.

A nővéreim nem voltak kevésbé vonzók, mint a többi lány a korosztályukban, de ezzel semmit nem foglalkoztam se így se másképpen. Susan vállig érő, egyenes szálú, fekete hajat hordott, teste karcsú volt, szinte törékeny a 156 centijével. Akkor a mellméretekkel sem voltam tisztában, de arra emlékszem, hogy jól illettek testéhez, mely arányos volt mind súlyát, mind a magasságát tekintve.

Sandy idősebb is volt, fél fejjel magasabb is, mint a húga, szintén csinos, de szőkésbarna haja leért egészen a háta közepéig. Termetével sem volt semmi baj, a mosolya viszont valósággal elbűvölt és ezzel ma is így vagyok.

Szóval az egész dolog egy késő éjszaka történt, mikor abból a fajta álomból ébredtem, amelyre sehogy sem tud visszaemlékezni az ember, pedig nem ártott volna, mert az erekcióm szinte fájdalmas volt utána. Ilyenkor általában masztiztam egyet, de most csak zsibbadtan feküdtem a sötétben és reméltem, hogy kanosságom előbb-utóbb majd csak alábbhagy.

A szüleink hétvégi lelkigyakorlaton voltak, hármunkat otthon hagyva, hogy lássuk el magunkat, ahogy tudjuk. A ház csendes és sötét volt aznap éjszaka. Apa és anya igazi éjszakai baglyok voltak, így távollétükben a házra telepedő csend szinte nyomasztó volt.

Némi forgolódás és helyezkedés után felkeltem és halkan bekopogtam hozzájuk. Sandy hangját hallottam: – Gyere be!
Kinyitottam az ajtót és mint rendesen, a padlóra ültem az ágyuk közé.

Csak ő volt ébren, így vele beszélgettem erről, arról. Végül a szerelmi életünk, illetve annak hiánya is előkerült.

Bevallottam neki, hogy a legutolsó barátnőm szerint nem sok hasznom veszi csókolózáskor, többek között ezért is dobott később.

– Te, mint pocsék csókpartner, ezt el sem hiszem!
– Hát, legalábbis ezt mondta – válaszoltam.