Beteglátogatóban 1. rész

Beléptem a kapun. A lépcsőház üres volt, és a fülledt meleg, meg az áporodott levegő hatására elfintorodtam. Viki háztömbje is azok közé tartozott, ahol egy-két a paranoiás lakó miatt szinte sohasem szellőztettek. Már a másodikon jártam, amikor belebotlottam Sanyiba.
– Szevasz! Hát te?
– Helló! – köszöntem vissza, miközben kezet fogtunk. – Csak a leckét hozom az asszonyodnak. Jövő héten matekdoga!
– Hát, oké... Szia!
Elindultunk – ő lefelé, én felfelé –, de néha úgy éreztem, hogy egyszer-egyszer gyanakodva utánam fordult. Sanyi féltékeny típus volt, ráadásul már befejezte a technikumot, ahová járt, és két éve dolgozott. Nem igazán tudott mit kezdeni azzal, hogy gimnazista barátnőjének mennyit kell tanulnia, meg hogy egyetemre akar majd menni. Vágtam egy grimaszt: Sanyi és Viki annyira nem illettek össze, mint egy flamingó meg egy krokodil! Nem értettem, miért maradt együtt vele, miután két hónapja összejöttek valami bulin...
Felértem a negyedikre, és bekopogtam.
– Egy pillanat, Laci! Mindjárt jövök!
Mivel én voltam az egyetlen az ismerősei közül, akik direkt nem használta a csengőt, könnyen kitalálta, hogy ki vagyok. Elmosolyodtam. Mikor kinyitotta az ajtót, megállapíthattam, hogy sokkal jobban néz ki, mint tegnapelőtt: a zsebkendő dörzsölte foltok eltűntek az orra mellől, bár az arca furcsa pírben úszott. Megint a bátyja egyik régi pólója volt rajta, ami majdnem leért a térdéig. Mellbimbói szinte átdöfték az anyagot...
– Szia! Mi szél hozott? – mosolygott rám.
– Engem a busz, én meg a leckét neked!
– Gyere be!
Bementünk a szobájába. A szülei még dolgoztak, testvére meg tavaly óta koliban lakott Pesten, úgyhogy az én tizenhét éves barátném betegsége esetén általában egyedül tengette napjait. Barátném azért, mert nem a barátnőm. Nem jártunk.
Nem, mintha nekem ellenemre lett volna, de mivel előbb lettünk barátok, valahogy egyikünk sem akarta elrontani. És rohadjak meg, ha próbálkoznék, és emiatt megromlana a kapcsolatunk! Csinos arc, szőke haj, kék szem ide vagy oda! Meg alacsony, kecses termet, apró, mégis hetyke mellek, izmos combok és gömbölyű fenék szintúgy...
Lehuppantam az ágyára, ő pedig megállt velem szemben, és várta, hogy előszedjem az anyagot a táskámból. Ekkor észrevettem, hogy bal combján valami tejszerű anyag csöppje csorog lefelé a póló alól. Odanyúltam mutatóujjam, és felszedtem, miközben azt kérdeztem: