Nyár Hidegpatakon 7. rész - Ruhapróba

A házikó előtti sötétségbe kilépve a hűvös éjszakai szellő megborzolta haját és ahogy körülsimogatta testét, hideg nyelvével pajkosan belenyalt szeméremajkai nedves résébe. Fölsikkantott meglepetésében, majd halkan felnevetett.
Lassan ballagott a házikójuk felé. Hogy túlfűtöttsége elmúljon, a partra vezető út mellett elhaladva úgy döntött sétál még néhány percet. Fürdőköpenyét még mindig a kezében lóbálta, így a hűs levegő megborzongatta, de tudta éppen ez az amire szüksége van, hogy ismét megfontolt önmaga lehessen.

Hogy ne kelljen a köpennyel bajlódnia, összehajtogatta és az ösvény melletti bokrok egyike alá rejtette. Halkan lépdelve a keskeny úton, majd a part mellett izgatottsága nem múlt el, de valamelyest csökkent. A néhány perccel azelőtti merészsége hangulatát inkább feldobta, de érzelmi kontrollját már nem tudta elvenni. Biztos volt benne, hogy ekkora őrültséget soha többé nem tesz, de abban is, hogy soha nem felejti el.

Eljutott a tóparti tisztás túlsó széléig. A telihold fénye halványan beragyogta a helyet, de ahhoz már nem volt elegendő, hogy kényelmesen tovább sétáljon: a bokrok és kisebb fák labirintusát már nem tudta járhatóvá tenni.
A játékos szellő ereje a séta közben mind erősebb lett, hogy végül a tó vizén végigsüvítve a fák ágait meghajtó, lombokat suhogtató szél kerekedjék. A hideg szél körbefonta testét és a forró izgalom maradékát is hideg racionalitássá változtatta. Immár kockázatos ötletnek tűnt a meztelen séta és őrültségnek amit a fiúk házikójában művelt.
Mintha csak a gondolatait akarná igazolni, ágak reccsenéseire lett figyelmes a fák között. Páni félelem lett úrrá rajta, ahogy végiggondolta kiszolgáltatottságát. Meztelenül a szabad ég alatt, messze a házikóktól, akárki is aki követi, azt tehet vele amit akar, képtelen megvédeni magát.

fonta karjait mellei köré és arra gondolt lehet, hogy valamelyik fiú követte, vagy az is lehet, hogy többen is. Mellbimbói a hideg és a félelem hatására keményen előremeredtek úgy kandikáltak ki a védelmükre eléjük font karok fölött. Megdermedt a gondoltra, hogy akár bármelyik pillanatban előléphetnek a fák közül, hogy körülállják. Akkor már nem tudna mit kezdeni velük, semmilyen tanári intelem nem hatna: préda lenne, akit szabadon tapogathatnak,