Egy tábori kaland 1. rész

A gyerekeknek akiket a gimnázium négy és hatosztályos részére felvettek még augusztusban rendeztek egy két hetes ismerkedős . A tábor az egyik Balaton melletti kis faluban volt, az erdő szélén.
Összesen tizenkét épület volt benne: négy – négy faépület a fiúknak és a lányoknak, egy a tanároknak, egy a gondnoknak és két kőépület a zuhanyzóknak és az ebédlőnek. Ezenkívül volt még itt egy kosárlabda, egy tenisz és egy röplabda pálya is. A nagyjából másfél métees kerítés vette körül, bár ez a legtöbb helyen, különösen az erdő felöli oldalon kimondottan gyenge állapotban volt és könnyedén át lehetett mászni rajta.
Az idő fülledt és meleg volt, bár a napot felhők takarták el az érkezéskor. Esőről van szélről álomdni sem lehetett, ma pedig sem a Balatonhoz, sem a domb túloldalán lévő kis tóhoz nem lehetett kimenni. A gyerekek emiatt kissé lázongó, morcos kedvükben voltak. Nagyjából délben érkeztek meg a táborba – ebéd nem volt – és úgy egy óráig tartott a beköltözés és az ágyneműk osztásának elkezdése.
A bejárathoz legközelebbi házban, ahol a hetedik "B" osztályos fiúk csoportja lakott, éppen az ágyneműket hozták. Két fiú, Marci és Gergő voltak az önkéntesek, akik a tizenhat emberre való ágyneműt elhozták. Mindenki elkezdett berendezkedni és helyet foglalni. Marcinak az ajtótól jobbra lévő emeletes ágy fölső része jutott. Kicsit beszélgetett a többiekkel, ismerkedtek. Sokan rögtön a mobiltelefunjukat vették elő, de csak páran hívták a szüleiket, a legtöbben játszottak. Marci jobban értékelte a friss levegőt, mint a házban való tespedést, így elhatározta, hogy tesz egy sétát a táborban.
A napot még mindig felhők takarták el, az időjárás sem változott. Útját a házak mögött a lányok házai felé vette. Az osztálytárs lányok háza mellett három lány beszélgetett. Az egyik karcsú, szőke hajú, szemüveges volt, a másik pedig fekete hajú, alacsony teremtés. A harmadik éppen akkor ment el onnan, de a fiú még így is látta erős testalkatát és rövid fekete haját.
– Sziasztok! – köszönt Marci, mire a lányok rámosolyogtak. – Ha jól tudom, akkor osztálytársak leszünk.
– Igen, szia! Én Csilla vagyok – szólt a szőke lány, megvillantva szép fehér fogsorát.
– Szia, engem Zsuzsának hívnak – mondta csendesen a másik.
– Az én nevem Marci – mutatkozott be ő is.