Nőuralom

Bodzay Klári még nem volt 16 éves, mikor – hogy a felsőbb iskolákat is elvégezhesse – anyjának egyik húga vette magához. Halmosék elég jómódúak voltak s a férfi, már idősebb ember, főtisztviselő, volt egy gyárban, felesége 31 – 35 éves lehetett, még mindig szép szőke asszony, szelíd, ábrándos nagy kék szemekkel, méltó modellja a megtestesült ártatlanságnak.
Gyermekük nem volt és miután az asszony nagyon szeretett volna egyet, magukhoz vették Halmos egyik távoli rokonát, aki most már 18 éves fejlett, csinos fiú volt.
Béla, mint minden érni kezdő kamasz fiú, első perctől fogva lenézte a nálánál sokkal fiatalabb leányt, akiben csak a betolakodót látta és bizonyos mértékben féltékeny is volt rá, hogy mint leány, kitúrja őt a háziak szeretetéből.
Lassanként a legényedni kezdő fiúk fennhéjázó szemtelenségével kisebb szabadságokat is megengedett magának vele szemben, megráncigálta a haját, rápacskolt gömbölyű ülepére, de legtöbbször formás, fejlett melleit lapogatta össze, ha egyedül találta valahol Klárit s gúnyos nevetéssel felelt annak rendreutasításaira.
Egy délután, mikor ismét egyedül voltak otthon, hosszas küzdelem után leteperte Klárit a díványra, kiszedte a melleit a bluzából és a bugyija alá nyúlva, nagyon összefogdosta a combjai között.
A kis diáklány sírt szégyenében és mikor hazajött a nénikéje, mindent elmondott neki.
És ekkor különös dolog történt. A néni mindkettőjüket magával vitte a hálószobába. Nagyon dühösnek látszott és mintha nem is tudná, hogy ők is ott vannak, levetette a ruháját és rövid kis selyemkombinéjában állott előttük.
Karjai meztelenek voltak nagy fehér mellei félig kilátszottak és vastag combjaira észtvesztően tapadt a hosszú selyemharisnya.
– Panaszt hallottam rád, Béla – fordult a fiúhoz – pedig tudhatod, hogy én az ilyesmit nem tűröm. Mától kezdve a Klári felügyelete alá helyezlek, ö fog kikérdezni a leckédből és általában ő fog nevelni. Jaj lesz neked, ha nem engedelmeskedel minden parancsának! Tudod, hogy szoktam megbüntetni a rossz fiukat és biztosítlak, hogy félig halva kerülsz ki a kezeim közül, ha még egyszer panaszt hallok rád. Különben, ahogyan én Klárit ismerem, keresztül fogja vinni akaratát. Most pedig kérj tőlem bocsánatot és azután Kláritól is. Egy kellő! Hozd ide a nádpálcát!