Gyere gazdám, gyere értem!

Végeztem az írással, papírra vetettem mindent, amit akartam. Kimerülten üldögélek egymagamban a pislogó gyertyaláng mellett, és arra várok, hogy végre meghalljam a kemény, ismerős lépteket odalent a kövezeten. Egyik kezemet mellemre szorítom. Ettől megnyugszik szívem, mely folyton háborog, mikor Sir Hunter Tremayne jár az eszemben. A nyájas olvasó szíve is háborogna, ha abban a szerencsében részesülhetne, hogy az uraság korbácsának csókját érzi pőre, reszkető bőrén. Ó, Uram, adj erőt gazdám lovának, hogy minél gyorsabban vágtasson, és itt legyen már velem. Önkéntelenül is kikukkantok a függöny résén, lepillantok a sötét, ázott földre, és alig várom, hogy végre megérkezzen. Mohón hegyezem fülem, hallani akarom a közelgő patkók csattogását, ám csak az esőcseppek koppannak az ablakon, mint kavicsok. A falióra szüntelenül a perceket üti. Keserű és rideg minden őnélküle. Az ablak résén áthatoló erős szél billegeti a pennát tartójában. Sir Hunter hamarosan velem lesz. Nagyon hamar. Hogy elüssem az időt, és ne kelljen megint fel-alá járkálnom a szobában, felvettem az asztalról a két irományt, és olvasni kezdtem mindazt, amit ott papírra vetettem. Az első írás a végrendeletem. Egy órája fejeztem be, és aláírattam a szakáccsal, a házvezetővel és az inassal. Mostanra már nyugovóra tértek, az ágyukban fekszenek. Ők hárman az én hűséges tanúim.
"Én, Elizabeth Langdale az angliai Hampshire-ből, képességeim teljes birtokában és , fenyegetéstől, fondorlattól, tévedéstől vagy egyéb nemkívánatos befolyástól nem vezéreltetve ezennel kinyilvánítom végső akaratomat, alant részletezett hagyatékaimat a mai napon, 18. december 15-én kelt óhajom szerint osszák fel... "
A nyájas olvasót azonban bizonyára sokkal inkább érdekli második irományom, melyben elmesélem első találkozásomat Sir Hunterrel, mindazt, amit tőle tanultam, valamint annak okait, amiért ilyen különösen végrendelkeztem. Gazdag nő vagyok és bizony sokan megütköznek majd azon, hogy tekintélyes vagyonomat egy egyszerű szolgára, Frederick March-ra hagytam, aki még csak nem is rokonom. Ezért elmagyarázom, milyen okok vezéreltek, amikor ilyen furán rendelkeztem hagyatékomról. A történet az első nappal kezdődik, mikor Sir Hunternek alkalma volt megszólítani engem.