Én és a főnököm - Második és harmadik lélegzetvétel

Második lélegzetvétel

Reggel korán keltem. Sietősen készülődtem, bár így is sikerült több időt elvesztegetnem a ruhásszekrényem előtt, mert nem igazán tudtam eldönteni, mit vegyek fel, miben tehetnék jó benyomást az új főnökömre. Végül egy acélkék hosszú ujjú egyrészes szoknya mellett döntöttem, ami szolidan, de kiemelte a dekoltázsomat és a derekamat. Fekete kiegészítőket és fekete magas sarkú csizmát választottam hozzá. Sikerült hamar beérnem az irodába, Lilla még sehol sem volt, így volt időm, mindent rendbe tenni, mindent előkészíteni, mire az új főnök megérkezne. Fél óra múltán megérkezett Lilla, hozott nekem reggelit. Váltottunk egy-két szót, majd visszatértem az irodába, néhány mappát még át kellett néznem. Hallottam, amikor Robi megérkezett és Lillával bevonultak az irodájába. Ahogy teltek a percek, egyre idegesebb lettem, már nagyon izgatott voltam. Vajon tényleg annyira jóképű lesz, mint ahogy Zsuzsi leírta? A kezem hideg volt, de a szívem kezdett gyorsabban verni és nagyot is dobbant, mikor meghallottam a lift felől az ügyvezető igazgató hangját. A fenébe, ezeket a mappákat még nem néztem át és vissza is kell tennem. Az ügyvezető a közös irodába terelte a férfit, onnan kiáltott nekem:

– Szófia!

– Itt vagyok a belső irodában. – mintha nem tudtam volna, hogy most jön a bemutatás, de időt akartam nyerni, mire beérnek a belső irodába, pont vissza tudom tenni ezeket a mappákat.

– Erre tessék, Kristóf, ez lesz az ön irodája. – hallottam az ügyvezető igazgatót.

Visszatoltam az utolsó mappát is a helyére és megpördültem.

– Jó reggelt, igazgató úr! – köszöntöttem széles mosollyal az ügyvezetőt.

– Jó reggelt, Szofi! – válaszolt kedvesen, miközben a mellette álló férfi felé fordult, ahogyan én is.

És akkor ért a felismerés. Szinte éreztem, ahogy nyakon öntenek egy vödör jéggel. Te, szentséges ég!

– Kristóf, hadd mutassam be az asszisztensedet.

A férfi rám nézett, a szemei döbbenten villantak, de arcvonásai rezdületlenek maradtak. Csak az futott át az agyamon, hogy teljesen felesleges volt reggel olyan ruhát keresnem, amiben jó benyomást tehetek az új főnökömre, hiszen látott már ruha nélkül is. Az új főnököm nem más, mint a jóképű idegen a masszázsbokszból! Remegni kezdett kezem-lábam, alig bírtam úrrá lenni a zavaromon. Azt hittem, ott helyben elsüllyedek. Kinyújtottam a kezemet Kristóf felé és bemutatkoztam:

– Balázs Szófia. Nagyon örülök.