A szanatórium 5. rész - Éjjeli leselkedő

Jókedvűen ébredtem. De nem akaródzott felkelni. Az estén gondolkoztam és érdekes módón nem éreztem lelkiismeret furdalást a történtek miatt. Ha Pedró nem ilyen távolságtartó Juanítával szembe, ez nem történt volna meg. De megtörtént, de még mindig nem tudtam hogyan lesz tovább. Bár nagyot élveztem a barátnőmmel, de rövid időn belül itt fogja hagyni a szanatóriumot. Már nem is volt olyan jókedvem.
Az étterembe én érkezetem előbb, Juanita még nem volt ott. Leültem és elkezdtem reggelizni és éreztem, hogy valaki figyel. Esküdni mertem volna, hogy Trudy az és mikor oldalra pillantottam láttam, hogy Trudy mosolyogva figyelt és a kezével üdvözölt. Én is visszaintettem, de az inkább legyintés volt. Mikor Juanita megérkezett elfeledkeztünk mindenről és pajkos pillantások közepette, virágnyelven kitárgyaltuk az este történteket. Mind a ketten nagyon jól éreztük magunkat, amikor Juanita szeme kikerekedett és félbehagyott egy mondatot. Szeme az ajtóra szegeződött és már hallottam is az okát.
– Szép reggelt hölgyeim! – hallottam Pedró hangját, és önkénytelenül is összerezzentem. Összenéztünk Juanitával és mind a kettőnk arcát zavar és pír boritotta el, mintha rajtakaptak volna valami. Pedró odajött és mind a kettőnknek puszit adott, majd leült. Juanita jó feleség módjára, mindjárt tálalta neki a reggelit és én gyorsan magukra hagytam őket. Az utóbbi ídőben Perdó kerülte a személyes találkozást és most olyan furcsa volt a megjelenése.
Az ebédnél meg is tudtam az okát. Juanita elújságolta, hogy három nap múlva itt hagy bennünket, mert a szülés előtti napokat otthon akarja tölteni. Nagyon el voltak egymással foglalva, hozzám alig szóltak. Egy kicsit rosszul esett, pedig ez volt a természetes. Egész napot együtt töltötték és én mindent átvállaltam Juanitától.
A vacsorára korán mentem és mire megjelentek, addigra én be is fejeztem. Gyorsan kiosztottam az esti gyógyszeradagokat és a szobámba mentem. Arra gondoltam, hogy korán lefekszem, de bármit tettem nem jött álom a szememre. Mikor már nem bírtam a forgolódás és úgy éreztem megfulladok a szobában felvettem a köntösöm és kimentem a kertben. Jólesett egy nagyot szippantani a virágillatú éji levegőből és lassan lesétáltam az első pihenőszintre és leültem a hintaszékre.