Fizika...

Pontosan két éve történt meg az, amit addig csak álmaimban képzeltem el. Akkor másodéves voltam egy informatikai szakközépiskolában, abban az évben kellett döntenem, hogy a gépészetet, vagy az informatikai tudást részesítem előnyben, s megyek tovább szakirányban. A suliban végülis nem volt semmi gondom soha, bár az első évem elég nehezen ment, de másodikra összeszedtem magam. Nem volt gondom barátok terén sem: nem vagyok egy csúnya lány, amolyan átlagosnak vagyok mondható. Van két formásnak mondhatóm mellem, egy dicsért fenekem, meg egy amolyan nőies kis pocakom, amit én nem szeretnék, de még nem szabadultam meg tőle. Vállig érő fekete, hullámos haj, (másodikban még két fehér tincsem is volt benne) sötét szemek. Ez lennék én. Két várossal arrébb volt az iskolám, mint az otthonom, így mindig szépen vonatra ültem, és bementem a suliba. Reggelente én voltam bent egyedül diák, rajtam kívül általában csak egy portás volt, és ez így volt még háromnegyed órán keresztül legalább. Nos, mivel a fizikával igencsak sok gondom volt (mint most... ) egy botrányosan sikerült tz után kicsöngetéskor első utam a tanáromhoz vezetett.
– Elnézést tanárúr, ráér most pár percre?
– Persze Eszter, mondd.
– Az lenne a kérdésem, hogy tudna-e nekem korrepetálást tartani?
Persze a tanárom, Gábor első reakciója az volt, hogy felhúzta a szemöldökét. De így még jobban kiviláglottak világító kék szemei.
– Rendben, mikor?
– Én mindig itt vagyok korán, reggelente, és még becsöngetés előtt lenne háromnegyed órám, és mondjuk csak ezt a két feladatot elmagyarázni legalább...
– Jó, rendben. Holnap?
– Holnap.
– Akkor holnap reggel találkozunk Eszter.
– Igen, köszönöm, viszlát!
Vigyorogva hagytam el a termet, és már előre örültem, hogy ezzel most megszereztem a plusz pontot, nem fog hülyegyereknek nézni, hanem látja, hogy én is szeretnék jobb jegyeket... Másnap reggel, (még arra is emlékszem, milyen fehérneműt vettem fel... ) szépen felöltöztem, egy fekete, elöl kicsit csipkézett tanga, hozzávaló melltartó, egy fekete pántos top, és egy világos farmer. Berobogtam az állomásról a suliba, és én már láttam is a tanáromat: kék ingben, fekete farmerban lépett be a tanáriba. Letettem a kabátom a szekrénybe, és elindultam a fizika terem felé.
– Eszter, kérlek, egy pillanatra, mi lenne, ha inkább itt kezdenénk? A takarítónő rosszul volt tenap este, úgyhogy a fizika termet még csak most sikálja.
– Rendben...