Forró rabság 1. részlet

Ezuttal kikötözve és anélkül is elöl hátuli megdugatásomat mesélem el.

– Nikki... – Hangja simogatja a nevemet. Habozok, de aztán megyek tovább.
– Nikki! – A nevem ezúttal parancsot jelent. Megtorpanok, merev háttal visszafordulok.
Már ott is van mellettem. Sötét az arca. Megragadja a vállamat.
– Hová mész?
– El kell mennem. Már megmondtam. Nem bírom megcsinálni.
– Szerződést kötöttünk – emlékeztet égő szemmel. – Te az enyém vagy, Nikki. – A tarkómnál fogva magához húz. A másik kezével a trikómat húzza fel, hogy megfogja a mellemet. – Az enyém – ismételi.
Kezének melegsége annyira betölt, hogy elakad a lélegzetem. Kívánom, de nem tehetem, nem...
A fejemet rázom.
– Felbontom a szerződést.
– Ezt nem fogadom el.
A harag áttör a szégyenkezésemen, kioltja a vágyat.
– Leszarom, hogy mit fogadsz el! Azt mondtam: nem!
Hüvelykujja lustán köröz a mellbimbómon.
– Hagyd abba!
Nem hallgat rám.
– Mitől félsz?
– Nem félek. – Ettől félek, gondolom, miközben végigszánt rajtam a vágy. Ettől, amit érzek. Hogy ez hova vezet...
Nem, nem félek. Rettegek.
– Baromság. – Magához ránt, csókol, aztán ellök.
– Érzem rajtad a félelmet. Mondd el nekem. Kurva életbe, Nikki, hadd segítsek!
Csak rázom a fejemet, mert nincsenek szavaim.
Lassan bólint.
– Na jó. Nem ragaszkodom hozzá, hogy betartsd a szerződésünket. De legalább hadd lássam, mit veszítek el.
Fölkapom a fejemet, ránézek.
– Tessék?
– Akartam egy portrét. És akartam egy nőt. Meztelenül, Nikki. Meztelenül és kitártan, az ágyamban. Legalább hadd lássam, mit hagyok ki.
A növekvő indulat úgy robban ki belőlem, mint amikor benzint locsolnak a tűzre.
– Te most viccelsz velem?
Tökéletesen nyugodt, a tekintete egykedvű.
– Nem viccelek. Vedd le a farmeredet, Nikki. Hadd lássalak.
– Te szemét! – Pislogok, egy könnycsepp gördül le az arcomon. A sebeimből akartam fegyvert kovácsolni? Hát akkor azok lesznek! Dühösen kigombolom a farmert, lerántom a cipzárt, letolom a nadrágot, amely gyűrötten omlik a padlóra. Lerúgom a rohadt strandpapucsot, megállok kisterpeszben. Most mindenképpen látnia
kell a vastag vadhúsokat a csípőmön és a combom belső részén. – Te rohadt állat!