Andi és Zoli 2. rész

Amíg ők ott feküdtek az ágyon összebújva és halkan beszélgettek, én ott álltam az ajtó mögött és azon agyaltam, hogy most hogyan tovább. Egyszerűen lépjek elő és mondjam, hogy HÚÚÚÚÚ! Mindent láttam! Vagy maradjak csöndben és várjam meg, amíg megmozdulnak. Abban biztos voltam, hogy Andi ki fog menni mosakodni. Amióta csak ismerem, mindig mosakszik kefélés után, ha van rá lehetősége. Most pedig miért ne lenne. Zoli pedig valószínű le fog menni a feleségéhez. Tehát szabad lesz a terep. Amíg így gondolkodtam ők csendesen simogatták és puszilgatták egymást. Nagyon izgató volt nézni a nejem a félhomályban. Zoltán hanyatt feküdt, Andi feje a vállán pihent, kezével a hasát simogatta a farka fölött, miközben a barátom Andrea haját tekergette az ujjára. Andi melleit nekinyomta Zoli mellkasának és ball lába Zoli kinyújtott térdén pihent. Andi gyönyörű teste nedvesen csillogott a gyér fényben. Popsija pont felém volt és nagyon csábított rá, hogy előbújjak rejtekhelyemről, és egyszerűen nekiessek. Annyira kívántam őt, hogy szinte fájt. Már éppen azon voltam, hogy odamegyek hozzájuk (mert hát végül is mégiscsak az én házam és az én feleségem) és teszek rá, hogy szar kukkolónak gondolnak majd, egyszerűen irgalmatlanul megbaszom. Mondom, éppen erre gondoltam, mikor Zoli megkérdezte Andit:
– Szerinted végeztek már?
– Szerintem még nem. Nagyon nagy csönd van. Hallanánk, ha lenne mászkálás.
– Jó volt?
– Nagyon! Neked?

Újabb csókok. Tehát ezek azt hiszik, hogy én és Zsuzsi lent dugunk. Tehát nem is sejtik, hogy kifigyeltem őket. Akkor mégsem jövök elő. Maradjanak ebben a hitben. Még mindig csókolóznak. Közben nekem jár az agyam. Mit csinálhattak a fürdőszobában? Vajon ott is történt valami, vagy csak... Nejem nyögése szakította félbe a gondolataim. Kinéztem a résen. Zoli Andi fülét nyalogatta. Tudtam, hogy ez rettenetesen beindítja a feleségem és kíváncsian vártam a folytatást. Néhány másodperc után Andi nem bírta tovább és eltolta magát Zolitól.
– Mi lenn, ha lemennénk és megnéznénk őket – kérdezte Zoltánt.
– Én sokkal jobbat tudok – mondta Zoli. – Maradjunk itt, és foglalkozzunk inkább egymással.
Miközben ezt kimondta, Andi fejét próbálta lefelé nyomni, de nejem nem engedte.
– Hagyjál már! – kiabálta úgy suttogva, de nem mérgesen, inkább csak ellentmondást nem tűrő hangon
– Jól van na! Akkor nézzük meg őket.