Vera a közösben 2. rész

Egy hét se telt el, és Laci máris újra keresett minket. Feleségével együtt meghívtak bennünket a hétvégi házukba, fent a hegyekben, Gyöngyöstől nem messze. Vera és én viszont az első alkalom után egy kicsit óvatosan fogadtuk ezt az egész dolgot. Akkor is így éreztük, és utólag visszagondolva is elég extrémnek tartottuk, ami akkor történt, egy kicsit talán túl sok is volt a jóból, még akkor is ha egyáltalán nem bántuk meg. Egy hosszú esti telefonbeszélgetés alkalmával mondtuk ezt el Lacinak, aki megértette, de jót is nevetett.
– Ne aggódjatok, most csak mi négyen lennénk – mondta hallhatóan vigyorogva, utalva arra, hogy amit elsőre átéltünk, főleg a barátnőm, az talán tényleg túl sok volt egy "újonc" számára. Végül megegyeztünk, hogy azon a héten szombaton felmegyünk velük a házukba, kicsit kirándulni, beszélgetni, és persze jól érezni magunkat.

Már az oda vezető út is jó hangulatban telt. Laciék autójával mentünk, mi ketten elöl ülve mindenről beszélgettünk, ami a férfiakat érdekli. Hátul a kedvesem, Vera, és Laci felesége, Erika cseverésztek a tipikus rózsaszín, habos-babos női dolgaikról, amin mi csak csóválni tudtuk a fejünket. Az a jó Laciékban, hogy bár egy bő évtizeddel idősebbek nálunk, mégis teljesen nyitottak, megbízhatóak, barátkozni ugyanolyan jó velük, mint a szexuális vágyainkat kiélni. Hogy úgy mondjam, az eszük is megvan ehhez az egészhez, és Verával örültünk, hogy ők is tartani akarták ezt a kapcsolatot. Vagy mondjuk inkább viszonynak.

A ház, ahová mentünk, egész festői környéken volt. Nyugalmas távolságban a legközelebbi községtől, körben erdő, egy kétszintes, fából és téglából épült, kimondottan takaros kis épületet kell elképzelni. Nem túl nagy, de négyünknek pont ideális volt, két hálószobával. Verával nem tudtuk, hogyan is fog kinézni ez a hétvége.
– Szóval akkor – kezdte Laci, miután kedvesen körbevezettek minket, és lepakoltuk a cuccainkat – úgy nézne ki ez a dolog, hogy itt vagyunk négyen, és akkor itt a házon belül nincs enyém meg tiéd, hanem kinek kivel jólesik az időt tölteni. Ehhez ti mit szólnátok? – Próbáltam úgy inni a italt, hogy ne remegjen nagyon a kezem. Vera csak félénken pislogott és zavartan mosolygott, pedig a múltkori után erre a zavarodottságra már igazán nem lett volna okunk.