Apám barátja

Mellette fekszem, alszik, a szuszogása belekeveredik a tűz pattogásába. Szeretném, ha hozzámérne újra és újra, de legalább most leplezetlenül nézhetem. Szorít az érzés, majd belefulladok abba a lelkemben kavargó egyvelegbe, ami rám zúdult az elmúlt pár órában, és persze az sem semmi, ami a testemben sajog, az édesen fájó vágyakozás, az izomláz, a bizsergés, ami múlni nem akaró. Használtak és élveztem, fájt, de majd darabjaimra hulltam szét az orgazmusok alatt, aminek az utórezgései mintha most is bennem hullámzanának.
Megváltoztam és át. Miatta.
A lángok a kandallóban lassan alélnek, a narancssárgájuk mind kopik. Kezd lehűlni a levegő, de nem fázom. A meztelen, erős test melegít, akivel második napja vagyok összezárva, és aki elvette a szüzességemet fiú létemre, azt, amiről nem is tudtam, hogy neki akarom adni. A vöröses fény bevilágítja nem csak a faburkolatú teret, hanem különös hangulattal vonja be a szeretőm arcát is, ami álmában nyugodtnak és kisfiúsnak tűnik. Pedig apám barátja, én tizenkilenc, Ő negyven.
A barna haja szexin kócos, az egyenes álla, és orra férfiasan szép arcon nyugszik. Szeretem nézni, gyönyörködök benne, és folyamatosan kívánom. Delejbe vitt, amiből nincs szabadulás. Az egyik izmos combja kilóg a takaró alól, az erős karja birtoklóan ölel át, még így is, ernyedőn. Ben maga az álompasi, nem csak nekem, hanem sok nőnek is! Hogy kerültem a hegyekbe, egy faházba, és vele egy ágyba?
A hét elején kezdődött.
A kisváros utca menti fái, és a parkok, hóba és dérbe öltöztek, fáztam, a leheletem porcukor felhőnek tűnt. Amikor az iskolából hazaértem egy idegen férfit találtam az asztalunk mellett. Apám egyik gyerekkori barátját, Ben Kowalskit, a milliomost. Állítólag már többször kisegített minket, ezért a szüleim roppant kedvesek voltak hozzá. Nem tetszett, hogy ott van, főleg amikor rám terelődött a szó, én lettem a téma. Testvérem nincs, így végig kellett hallgatnom a pelenkás koromról szóló élménybeszámolókat is. Égtem, mint a rongy, főként, mert a férfi szürke és parancsoló szemeivel többször is rám nézett. Mintha mulatott volna magában, szikrázott a tekintete, rám férfi úgy még az életben nem nézett.
Csak egy meleg teára vágytam, egy szendvicsre és arra, hogy hagyjanak békén.
Az idegen egy menő céget igazgatott, csodálkoztam is rajta, hogy lehet apámnak – aki gyári munkás-, egyáltalán a barátja, és vajon mit talál a mi szegényes panellakásunkban szórakoztatónak.