Éjfél után a vágy...

Egy meleg május délutánon ültem az irodámban, s vártam hogy végre megszólaljon a telefon. Az épületben már csak a takarítók zaja hallatszott, amikor végre :
– Szia! Itt vagyok a parkolóban.
Elindultam, s az alatt a pár perc alatt gondolatok ezrei kavarogtak a fejemben:
– Kell ez nekem? Miért mondtam neki igent? Hiszen fiatal! Én harminchat, O huszonhárom! Úristen! HUSZONHÁROM!
Tizenhárom évvel fiatalabb!
Már nézegettem a fiúkat, amikor O megszületett!
Persze a hangja kellemes, hiszen már százszor beszéltünk telefonon, na meg az Interneten...
Vörös rózsával a kezében állt az autó elott, félénk léptekkel mentem feléje. Tisztes távolsággal álltunk meg egymás elott; szemébe néztem pontosan olyan, mint ahogy elképzeltem.
Végignéztem rajta. Hatalmas barna szemek, felgördülo szempillákkal, eros, suru haj homlokába omló tincsekkel, érzéki száj, finom bor...
Az elso pár perc feszült volt, s aztán lassan oldódott a hangulat egy narancslé mellett, egy kellemes kerthelyiségben.

Észrevétlenül szállt el az egy óra, amit délután, gondolatban rászántam.
Kellemes májusi ido volt, a feszültség egyre jobban eltunt... Kellemes séta a város szép és romantikus helyein, vacsora egy kedves kis étteremben. Ott ült velem szemben, s csak a száját néztem.
A szád!! Az a csodás szád, az arcod hamvas bore, a nyaka... De jó lenne megérinteni, finoman megharapni...
Alig tudtam leplezni orült vágyamat! De az a tizenhárom év... Vajon, mit gondolhat errol?
Vacsora után kellemes séta a szerelemszagú estében. Már ragyogtak a csillagok az égbolton, Göncöl szekér rajzolata még romantikusabbá tette a mezítlábas sétát, cipommel a kezemben.
S O ott mellettem.
Néztük az eget, a város közepén, szótlanul. Csak egy lágy dallamot hozott valahonnan a szél: "Éjfél után egy vágy útra kél lassan... "
Önkéntelenül folytattam a dallamot. Azóta is könnyek szöknek a szemembe, ha újra meghallom.
Késore járt, s egyre izgatottabb voltam:
– Mi lesz? Mi fog történni?
Hiszen sok száz kilométerre lakik tolem. Legalább 3 óra autóval... Vajon tetszem neki? Zavarja a korkülönbség? Megtehetem, hogy megadom a "zöldjelzést" neki? Kinevetne? Visszautasítana? Nemsokára éjfél! Hogy akar hazáig vezetni? Ilyen késon... De ha akart volna, akkor már rég elindulhatott volna!
Zavartan nézett rám:
– Már ezerszer lett volna lehetoségem, hogy megcsókoljalak, de...